Never lose hope (L.H. hungarian)

17. - Megmentő

Sziasztok! ♥ :)

Nem is tudom, mikor jártam itt utóljára... Több, mint 200 értesítés, és le vagyok maradva kb. mindenről.  :(

Ezer millió bocsi, hogy ilyen sokára hozom csak az új részt (amit alapból 24-én szerettem volna feltölteni , de akkor nem töltöttem, utána pedig elutaztam, és csak tegnap este értem haza). Szóval nagyon sajnálom, és rettenetesen köszönök mindent. Azt, hogy olvastok, szavaztok, és esetleg kommenteltek is. ♥

Jó olvasást! ;)

Ja és B.U.É.K!!! ❤

---------------------------------------------

Tegnap, miután megérkeztünk mindenki elfoglalta lakosztályát, és elvonult kipihenni a repülés fáradalmait. Egyedül apa és Mr. Hemmings voltak üzleti megbeszélésen.

A hotel legfelső szintje csak a miénk. Mindenkinek van külön lakosztálya. Apa és Josh egyen osztoznak, míg én és Luke is birtokolunk egyet-egyet, valamint a Hemmings szülők is együtt vannak.

A kilátás csodás. Az az ablakok a kikötőre néznek. A Balti-tenger gyönyörű mélykék színén kissé megcsillan a néha-néha előbukkanó Napkorong sugara. A napsütés ilyenkor itt nem igazán jellemző, de ha mégis kiderül egy kicsit az ég, szinte felér egy apró csodával.

Nem sietem el a felkelést. Már vagy egy órája csak fetrengek össze-vissza az ágyban, de ezt a tevékenységemet sűrű kopogás zavarja meg.

- Ki az? – Kérdem.

- Engedj be, Annie! – Kiált be, az ajtón keresztül Josh. Nagy nehezen kikászálódom az ágyból és odavonszolom magam az ajtóhoz, majd kinyitom.

- Cuki a pizsid McQueen! – Lép be nevetve az ajtón Luke, akit aztán követ az öcsém is.

- Te meg mi a fenét csinálsz itt? És mi a bajod a jegesmedvékkel? – Vonom kérdőre az idegesítő fiút, miközben a jegesmacis pizsmámat vizslatom.

- Ma mi vigyázunk Josh-ra, és semmi bajom nincs velük. Bírom a jegesmedvéket. – Magyarázza. Ezek szerint apáék eltűntek valamerre, de már meg sem lepődöm.

- Én vigyázok Josh-ra, te meg azt csinálsz amit akarsz. Az ajtót megtalálod. Szia Hemmings! – Mutatok a kijárat felé, és küldeném el  de ő meg se moccan.

- Annie, ne legyél már ilyen! Öltözz fel, megyünk és felderítjük a terepet Luke-kal együtt. Lehet, hogy van lovas szán is. Jó lesz, hidd el! - Kel Luke védelmére az testvérem, és próbál meggyőzni arról, hogy ma igenis jól fogjuk érezni magunkat, ami felől van némi kétségem.

- Melegen öltözz! Kint esik a hó. – Borzolja össze mégjobban a hajamat Luke, majd Josh-al közösen elhagyják a szobát.

- Ezért még kinyírlak! – Kiáltom utána.

Miután elkészülök, lemegyek a hallba, ahol már a fiúk várnak rám.

- Végre már! – Csapja össze két kezét Luke.

- Ahhoz képest most elég gyors volt. – Tekint fel Josh Luke-re.

- Köszi. – Mosolygok hálásan az öcsémre, mivel kiállt mellettem.

- Indulhatunk? – Kérdi mogorván kétméteres "kisbarátunk", mire én csak bólintok egyet, majd elhagyjuk a szállodát.

A szakadó hóesésben rójuk Helsinki utcáit. Néhányan még az utolsó ajándékokat szerzik be, míg mások már hazafelé tartanak. Hatalmas a nyüzsgés. Mindenki készül az estére, hisz' karácsony van. Valakinél legalábbis biztosan, mert én egyáltalán nem érzem át ezt a hangulatot.