Míg a turné el nem választ

23. Fejezet

*Chloe szemszöge*

-Szóval miről szeretnél beszélni?- néztem Tristanra kíváncsian.

-Tudod vannak dolgok, amiket sokszor nem értünk. Ilyen a matek, fizika, hogy hogyan működnek dolgok..

-Felfogtam. Sok dolog van, amit nem értesz. Na, de a lényeget mondd kérlek.

-Szóval folytatom, ha már így közbevágtál!- ezután köhécselt egyet.- vannak olyan dolgok, amiket azért nem értünk, mert nem látjuk őket. Bármit meg lehet érteni, csak akarat kérdése az egész, de az a lényeg, ha láthatatlan dolgokról van szó, akkor jobban oda kell rá figyelnünk. Az apró, kis dolgokra. Mindenre.- kezét az ölemben lévő kezeimre tette.- MINDENRE- tágítja ki a szemeit és ismétli el az utolsó szót lassan, tagoltabban és nagyon hangosan.

-Tristan. Fogalmam sincs, hogy ezt miért mondtad el nekem, de ha félreértettem az most neked kínos.

-Jahj ne már. A minden alatt nem magamat értettem. Ne rám figyelj oda, hanem másra. És ezt úgy mondom, mint nagyon jó barátod és Oroszlán Király fan társad!- fejezi be mondatát egy mosollyal.

-Hát. -nagyon szeretem Trist, mert mindig odafigyel rám. Meg úgy unblock MIN-DEN-RE, ahogy ő mondaná.- akkor köszönöm a tanácsot pajti.- fejezem be a mondatom szintén egy mosollyal.

-Nahjo- csap kezeivel a combjaira.-most, hogy ezt elmondtam megszakítom ezt a nagyon romantikus pillanatot és hagylak egyedül üldögélni.

-Tuti nem akarsz itt maradni? Ez a te helyed. Elmegyek, ha kell.- végül is én foglaltam el az Ő helyét, mármint AZT a helyét, ahol Ő szokott így üldögélni. Nem tudom miért mondtam nagyon kihangsúlyozva pár szót. Ráadásul magamban hangsúlyoztam ki. És most is magamban beszélek.
Fura vagy Chloe Clifford.

-Hazudtam.

-Mivel kapcsolatban?- nézek rá meglepetten.

-Ez nem az én helyem. És soha nem is lenne ez AZ a helyem. Ez a pad kényelmetlen és szörnyű. Nem szoktam itt "gondolkodni" és szerintem most ültem le ide életemben először.- röhögi el magát . Most teljesen olyan, mint egy gonosz manó, aki kacag.

-Jól van, akkor menj csak. Te kis kamu zsák.

-Hülyeség- kiabál vissza a létráról.

-Mostantól ez az ÉN helyem!- kiáltok most én hozzá.

Nem jön válasz, már elment.

Most újra fejest ugorhatok agytekervényeim mély tengerébe.

Igazából nincs nagyon miről töprengenem. Maximum azon törhetem a fejem, hogy miről elmélkedjek.

De ki az, aki azon gondolkodik, hogy miről gondolkodjon..?

Fura vagy Chloe Clifford.

-Te meg mit keresel itt?!- Ijeszt halálra a mögöttem hirtelen megszólaló hang.

-Basszus Simpson ne csináld ezt!- hajtom hátra a nyakam, mintha ki akarnám törni.

Bradley lenéz rám, megfordul, megkerüli a padot. A mozgását végig szememmel követem.

*Bradley szemszöge*

Lassan leülök mellé és alig várom, hogy tekintetem "mérgesen" övébe fúrhassam.

-Szóval, miért is ülsz itt?- most vagy ki fog akadni, hogy "mérges" vagyok rá, vagy veszi a lapot és rájátszik.

-Üres pad, sok gondolat. Add össze és megkapod a választ. Amúgy sincs ráírva a neved és mivel gyorsabb voltam mint te, most éppen te zavarsz engem.- kontrázik. Persze, hogy rám kontrázik.