Míg a turné el nem választ

19. Fejezet

city_of_angels98 számára. 💗

*Chloe szemszöge*

Nem akartam Connort látni. Nem akartam szembesülni azzal, hogy mit tettem. Tudom, hogy én sodortam bajba, vagy ha nem is, akkor miattam van most olyan állapotban amilyenben van. A mai nap elég hullámzó volt érzelmileg és nem hiszem, hogy kibírnám a kórház nyomasztó falainak bámulását, a várakozást és magát a tudatot, hogy Connor megsebesült. Sok badarságot csinált ez tény, de attól még szeretem és felelősnek érzem magam a történtekért. Lehet, hogy Joshua segg Gillis keze is benne van a dologban.

Nem tudtam mi legyen. A lakóbuszban a feszültség nőtt. A rendőr továbbra is beszélt Tristannal.

Végre letette a telefont.

Nagy sóhaj. Könnyes szem.

Ez semmi jót nem jelenthet.

*Tristan szemszöge*

-Connor a Temze partján eszméletlenül. Bevitték a kórházba és rögtön megkezdték a kivizsgálást. Nem jutottak semmire. Még. És ez fontos. Nem jutnak gyorsan eredményekhez mivel ehhez idő kell. Viszont a baj az, hogy Connor Ball továbbra is eszméletlen állapotban fekszik.

-És most mi legyen?- már senki nem fetreng rajtam. James, a kérdés feltevője, mint egy kétségbeesett mókus le-fel mászkál.

-Bemegyünk.- jön a minél egyszerűbb válasz Bradleytől.

*Bradley szemszöge*

-Azaz bemennénk, de hol a sofőr?- jelenleg az állat kórház melletti parkolóban tartózkodunk.

-Pill és hívom a jó öreg Georgeot!- már meg se lepődök azon, hogy James tudja a sofőrünk számát.

Nos, miután beszéltünk Georgeval, aki épp kávézott egy starbucksban, megmondta, hogy amint tud érkezik, csak elég sok idő ideérni még taxival is. Hosszas gondolkodás után arra jutottunk, hogy mivel az idő egyre gyorsabban telik, Connor meg kómásan egy kórházban fekszik, valakik elmennek Chlo kocsijával, valaki meg megvárja a sofőrt.

-Ki megy és ki marad?- nézek végig a fáradt és elkeseredett társaságon.

Semmi. Mintha itt se lennének.

-Hát jó. Akkor szerintem Chloe mindenképp maradjon.- hümmögés. Ez egyszerű volt. De most, hogy csináljam, hogy én maradhassak vele?

*James szemszöge*

-Mivel mindannyian fáradtak vagyunk sorsoljuk ki, hogy ki az a két ember, aki elmegy.- a nagy lehetőség, hogy kettesben maradjak a gyönyörű csipkerózsikával.

-Hogy akarsz sorsolni?- mered rám Tristan.

-Kihúzzuk.- vágja rá Bradley.

Miután találtunk pár papírfecnit és felírtuk a neveket beledobtuk őket egy pohárba.

-Na lássuk.- kezdem el kavargatni a poharat és ügyesen kiejtek belőle egy nevet- "Bradley"- olvasom fel a fecnin levő nevet. A francba. Nem maradhat itt. Túl sok időt tölt Chloeval. Tovább kevergetem a maradék két fecnit.

-Te meg mit csinálsz? Meg volt a húzás, én maradok.- Pff azt csak hiszed Simpson.

-Nem, mivel azt beszéltük meg, hogy kihúzzuk ki menjen.- nem, ez nem beszéltük meg, de tök mindegy.

-Igazad van. Akkor én megyek.- el se hiszem, hogy ilyen fáradt.

Itt a remek lehetőség. Csak a megfelelő cetlit kell az asztalra dobnom.