Míg a turné el nem választ

10. Fejezet

Sziasztok! 😊 nagyon szeretném
megköszönni azoknak, akik olvasnak! Akik pedig szavaznak meg kommentelnek végképp ❤️ nagyon cukik vagytok. Remélem ez a rész is tetszeni fog nektek! Puszi ❤️😊

-Jó nyugi, mindjárt kész vagyok.- hangja nyugodt és higgadt volta annak ellenére, hogy apám bármelyik pillanatban benyithatott.
-Csússz arrébb!- levette a cipőjét, az enyémet pedig eldugta, majd a következő pillanatban konkrétan rámugrott.
-Auch! Fejbevágtál!- nem értem, hogy miért mindig a fejemet találják meg ezek a fiúk?!
-Ne nyafogj! Bújj gyorsan a takaró alá.
-Megfogok fulladni ha..- a mondatot már nem tudtam befejezni, mert a kilincs hirtelen kattant egyet.
-Látja uram? Megmondtam!- Joshua tudálékos hangját hallottam.
-Mit is...?-és apa is itt van. Hah igazam volt!
-Jónapot! Segíthetek?- Brad szavaitól megnyugodtam. Nem tudom miért van rám ilyen hatással, de ez nem jó. Azaz jó, de akkor sem tetszhet...
-Elnézést csak ez a fiatalember azt mondta, hogy itt van a lányom.- apa kicsit mérgesnek tűnt. Azaz hallatszott..
-Uram 1000%, hogy itt van! Be is bizonyítom!- fogalmam sincs, hogy Joshua mit csinál, csak a lépteit hallom. Bármelyik pillanatban lehúzhatja rólunk a takarót és mindent leleplezhet.
-Nagyon sajnálom, de itt semmi féle lány nincs.- ajjaj... nagyon szeretem Bradley illatát, de valahogy most túl sok. Hapciznom kell. Belecsíptem lábába jelezve, hogy valamit csinálni fogok. Szerencsére megértette, hogy mi a bajom. Azt, hogy hogyan nem tudom...
-Hapci.- hallottam tőle a takarót keresztül. Meg persze magamtól.
-Mi mozgott a takaró alatt?! Mi van ott?!!! Vagy inkább ki??- kezd nagyon elegem lenni Josh-ból...
-Te jó ég Joshua hagyja abba ezt a viselkedést! Ez már számomra kellemetlen.- szerencsére apa nem valami türelmes ember. Mondata ellenére azt éreztem, hogy valaki közeledik. Most végünk van.
-Maga meg mit csinál?! Nem húzhatja le rólam a takarót. Az a személyes jogaimnak megsértésével lenne egyenlő.
-Pereljen be leszarom, de akkor is itt van Chloe.- éreztem, hogy valaki megfogja a takaró végét. Mit fogok mondani apának? Ijedségből egy kéz húzott ki. Hirtelen Bradley keze az enyém köré kulcsolódott. Nem is lehetne ennél aranyosabb.
-Ne! Nincs rajtam gatya.
-Tessék?!- a kezek hirtelen eltávolodtak a paplantól.
-Jól hallotta. Nincs rajtam semmi. Joey is ezt szokta csinálni ha nincs vele senki.
-Az meg ki a fene?
-Joey. Matt LeBlanc. Jóbarátok..Maga nem ismeri..?- Joshua feje biztos eltorzult az utolsó kérdés hallatán.
-Ne-nem.. - tuti, hogy rák vörös, ha már dadog.
-Akkor menjen haza, nézze meg és felejtse el a lányt! És köszönöm a váratlan látogatást.- a léptek távolodtak.
-Sajnáljuk, hogy szembesülnie kellett, milyen ostoba és csökönyös emberek élnek világunkban. És jobbulást! Viszlát!- haha, most az egyszer egyetértek apával. A kilincs újra kattant, végre kijöhetek.
-Ahhhh... alig kaptam levegőt!
-Haha.. mostmár kapsz?- megint mosolyog. Ez kezd idegesíteni.
-Igen kapok vigyori úr! És nagyon köszönöm.
-Mit?- szerinte mit?! Olyan furcsa, hogy sztársága ellenére ilyen kedves és segítőkész...
-Hmm nem is tudom...- nevettem el magam. Szereted a jóbarátokat?
-Persze! Ki ne szeretné?
-Ne mosolyogj.
-Miért?- mostmeg nevet... nem hiszem el.
-Mert még mindig nem tudom az okàt!
-Nem tv-zünk inkább?- még mindig nevet.
-De, persze!- a legjobb az egészben, hogy a takaró alatt még mindig fogja a kezem.

*Bradley szemszöge*
Sokáig kapcsolgattam a tv-t, de semmi nézhetőt nem találtam.
-Juuuuuj Spongebob!- Chloe olyan néha, mint egy 8 éves kislány. Persze ez nem baj.. Mert én meg olyan vagyok néha, mint egy 8 éves kisfiú.
-Akkor ez megfelel?- néztem mélyen a szemébe. Gyönyörű szemei vannak. Egész nap tudnám nézni. Bradley!!! Mi a franc van veled?! Nem szerethetsz bele Chloe-ba. És ez annyira fáj...
-Persze.
-Hmm... ha te így vigyorogsz, akkor
én miért nem tehetem?
-Pssszt..- kérdésemre nem jött válasz. Köszi Patrick...

Már pár órája nézzük a tv-t és Chloe egy szót sem szólt. Ez furcsa. Félek odapillantani, mert fejét vállamra tette és keze még mindig az enyém közt van. Biztos elaludt.

*Chloe szemszöge*
Spongebob hatására be aludtam. Nem tudom hány órát, de most ki kéne nyitni szemeimet.

Nincs itt senki.

-Bradley? Itt vagy?- a tv kikapcsolva, teljes csend. Mivel nem válaszolt senki, gondolom elment.
-Isabella? Te hol vagy?- a fürdőbe benyitva nem találtam kedvencem. Ez tuti nem amiatt van, hogy most ébredtem fel, mert egy akkora kutyát észrevennék.

Kezdtem megijedni amikor láttam, hogy egy papír van az éjeliszekrényen.

"Jóreggelt Csipkerózsika! Nagyon mélyen aludtál, nem akartalak a korgó gyomrommal felkelteni. Elmentem kajálni, Isabellát ne keresd, velem van!"

Szóval ellopta a kutyám és elment enni. Hány óra? A telefonomra pillantottam:17:01.
-Tejóég!!- csak nevetni tudok. Bradley átállította a zárolt képernyőm. A képen annyi látszik, hogy én alszom, Isabella Bradley fejét nyalja, ő pedig vigyorog. Az új kedvenc selfiem.

Pár perc múlva megjött a két szökevény és Bradley kezében egy nagy zacsi volt.
-Remélem szereted a Kfc-t!
-Persze!- mosolyogtam.

A nap hátralevő részében beszélgettünk, csirkefalatkákat ettünk és amikor Brad elment pisilni selfiet készítettünk Isabellával.

-Na nekem most mennem kell! Nagyon jól éreztem magam holnap Tristan jön be hozzád.- mondta mindezt miközben a telefonjára pillantott.- haha jó kép!
-Hát ha már nekem is új a hátterem, neked is legyen!- kaptam két puszit és elment. Bár ne tette volna..