Míg a turné el nem választ

25. Fejezet

*Chloe szemszöge*

Teljesen összeomlottam. Leroskadtam a szoba padlójára és csak sírtam. Kiadtam magamból az összes szomorúságot, csalódást és azt a mennyiségű dühöt, amit apám gerjesztett fel bennem. Az elmúlt napokban szerintem bepótoltam 18 évnyi sírást. Sosem sírtam otthon, vagy az apa által rendezett céges bulikon, pedig sokszor megvolt rá az okom. 

Hirtelen két lábfej jelent meg a könnyek által elhomályosított látóteremben. 

-Nala kérlek ne sírj.- Tristan leguggolt mellém és átkarolt.- nyugodj meg és meséld el mi a baj.- fogta meg állam és emelte fel fejem, hogy szemembe nézhessen.

-Nincs egy zsepid?- kérdeztem szipogva. 

-De, van kis hercegnő!- lépked felénk James is, és ad egy papír zsebkendőt kezembe.- na mi a baj?

-Haza kell mennem.- hangom a mondat végére teljesen elcsuklott.- apa.. apa azt mondta, hogy kirúgja- és újra elkezdtem zokogni. Jó vagy Clifford. 

-Micsoda? A lánya vagy.. Nem rúghat ki.- kezdett el kínosan nevetgélni James.

-Ann-t.- fújtam ki újra az orrom. Muszáj összeszednem magam.

-És ki az az Ann?- tette fel a kérdést Tristan teljes kíváncsisággal.

-A szobalányom, de nagyon jó barátnőm is.

-Jól van. Azaz nem, nincs jól, de nyugodj meg. Gyere üljünk a kanapéra.- Tris és James megragadták kezem és felhúztak a földről. 

Miután elmeséltem az egész történetet, hogy Ann elment a szüleihez, én megszöktem, apa pedig tárgyaláson volt a két fiú teljesen kiakadt.

-Te komolyan megtetted ezt, veszélyeztetve az életed, hogy láthass minket a koncerten?- néz rám hitetlenkedve James.

-Hát.. igen.- nem tudom, hogy milyen válaszra számított..

-Büszke vagyok rád hugicám!- Tristan magához húzott és olyan erősen szorít ölelésébe mint még soha. 

Fáj tudni, hogy soha többé nem leszek vele, illetve a többiekkel, ilyen szoros kapcsolatban.

-Nahjo srácok, nem akarok többet sírni szóval engedjetek el.- időközben James is beszállt az ölelésbe.-Hahó..- továbbra sem engedtek a szorításból. Kinyitottam szemeim és ekkor láttam, hogy mind a ketten könnyeznek.- Jaj ne csináljátok!

-Chlo. Ne menj kérlek- húz magához közelebb Simba.

-Muszáj. Nem akarom, hogy apa még jobban megbüntessen, nem szabad elkésnem.- már majdnem én is könnyekben törtem ki, mikor végre elengedtek.

-Te vagy az első olyan lány, aki úgy siratott meg, hogy nem szakított velem.- Jamesnek ismét jó az időzítése arra, hogy megnevettessen.

Mielőtt ismét rabul ejthettek volna ölelésükbe a srácok gyorsan feltápászkodtam a kanapéról és eljöttem. A busz felé tartok, hogy összepakolhassam a cuccaim. Nem mintha olyan sok dologról lenne szó..

-Te mit csinálsz itt?- pillantom meg Connort, aki a busz végében lévő heverőn fetreng.

-Csak olvasok.- olvas? Érdekes.- És te?

-Csak összepakolom a cuccaimat.- indulok el a busz másik végébe.

-Minek?- hallom a következő kérdést.

-Hazamegyek.- továbbra is nagyon nehéz ezt kimondani, de legalább nem bőgtem el magam. Plusz pont Chloe.

-Hát ezt sajnálom.- semmi kérdezősködés vagy szomorkodás? Érdekes..- jó utat, vigyázz magadra és nagyon hiányozni fogsz!- kulcsolja körém ő is kezeit. Az ő ölelése is szoros, de nem tart olyan sokáig mint a másik kettőé.- Remélem még találkozunk.