Míg a turné el nem választ

12. Fejezet

Ez a gondolat szép és jó, de van egy kis bökennő. Senki olyannak nincs meg a száma, aki most segíthetne. Nem baj. Átfutom gyorsan azt a 3 embert a névjegyzékben.
Anya-nem. Apa- pff biztos, hogy nem. Ann- nem akarom zavarni, végre a csládjával van.
-Halucinálok. Biztosan csak képzelődöm. Nem lehet egy szuperhíres emberke száma a telefonomban. Ez teljeséggel képtelenség. Mit keresne Bradley száma pont az én telefonomban?!

A sok kétség ellenére, mivel mást úgysem tudtam csinálni, tárcsázni kezdtem a számot.

-Isabella ez hihetetlen. Kicsöng.- márcsak egy bökkenő van. A sok bőgéd miatt, ami még jelenleg is tart, úgy beszélek, mint egy asztmás, aki éppen fuldoklik. Ha fel is veszi (bárki is legyen, aki felveszi) nem fog érteni semmit abból, amit mondok.
-Szia vigyori.- ez hihetetlen. Brad az.
-Bra..Brad...Bradley..- megmondtam. Jelenleg alkalmatlan vagyok a beszédre.
-Szent tehén! Minden oké Chloe?
-Ne..ne.nem.- nahjó. Nagylevegő és kommukilás emberi módon.- Tristan eltűnt.
-Igen tudom.- hangja túl nyugodt volt. Könnyeim hirtelen abbahagyták a termelődést. Abba hagytam a sírást.
-Mi az hoy tudod? És nem is aggódsz?
-De egy kicsit. Most biztos a WC felett áll és hányik.- hányik. Milyen különös ebben a ragozásban. De mivan...? Hányik? Miért hányna? Lehet és is ezt tenném, ha elrabolnának, de tuti nem engedné az elrablói, hogy WC felett csináljam. - várj itt is van, megkérdezem.
-Mih?!
-Jó, ha nagyon akarod oda is adhatom neki a telefont...
-Bradley te áruló! Miért raboltad el Trist?!!- lehet nem kellett volna, de eléggé felemeltem a hangom.- most nagyot csalódtam benned! És mire kell, ha?! Emberkereskedelem? Vagy el akarod tűntetni és szólókarrierbe kezdesz?!
-Uram teremtőm Chloe.. mennyi nyugtatót kaptál? Jól vagy? Most azonnal bemegyek hozzád.- és ezzel le is tette a telefont.

Nem akarom, hogy be jöjjön. Ez csak az angyali álca. Tudom, hogy valamit titkol és engem is el akar hurcolni. Gyorsan megszököm a kórházból. Nem maradhatok itt.

Felvettem a cipőm, magamra kaptam a pulcsim, (a pizsama gatyát, amit még a fiúk hoztak magamon hagytam) Isabellára pórázt tettem, megfogtam az eccarvúm és már nyitottam is az ablakot. Milyen szerencse, hogy nem emeleti szobát kaptam.

-Chloe Clifford most azonnal lépj el attól az ablkatól!- a francba. Gyorsan végzi a dolgát ez a Bradley.
-Menj innen te áruló!- félig kiléptem az ablakon.
-Chloe nyugodj meg semmi baj. Én vagyok az, Brad.
-Hagyj békén. Engem nem fogsz elrabolni és eladni a szerveimet.- Puff. Hangos csattanás. Teljes sötétség.

Aucsh. Megint elájultam. Az a hülye ablak. Visszacsapódott és fejbevágott. Mi ez itt? Muszáj kinyitnom a szemem, ha tudni akarom.
-Nem! Menj innen.- Az ágyon feküdtem, mellettem pedig az emberrabló.
-Ne ficeregj már! Leesel az ágyról és megint bevered a fejed. Igazán elhagyhatnád ezt a szokást. És miről beszélsz nem raboltam el senkit. - gyorsan felpattantam az ágyról és feltartottam az egyszarvúm védő eszközként használva.. Biztos érdekesen nézek ki.
-Még üzenetet is hagytál.- hajítottam hozzá a cetlit, amin az üzenet volt.
-Te jó ég Chloe!- most meg mit nevet?! Azt hiszi viccelek? Örüljön, hogy egy plüssel védekezek és nem a bitang kutyámmal.- ezt az üzenetet James hagyta itt. Tristant "elraboltuk", mert az ázsiai turnéval kapcsolatban volt megbeszélésünk.

Miért vagyok ilyen ostoba?! Most nagyon hülyét csináltam magamból. Joshua miért rabolta volna el Tristant...? Te jó ég... Legszívesebben elásnám magam.. jó mélyre.

-Most miért sírsz?- olyan ostobának érzem magam, hogy elkezdtem bőgni.
-Én annyira sajnálom. Nem akartam a fejedhez vágni azt a sok baromságot...- Brad karjai a csipőm köré fonódtak.
-Chloe semmi baj. Elhiszem, hogy megijedtél. James lehetett volna olyan okos, hogy máshogy fogalmaz. Nyugodj meg, semmi baj.- közelsége megnyugtatott. Mélyen beszippantottam illatát és jó szorosan megöleltem. A baráti pillanatot csengőhangja zavarta meg. Gyorsan kivette farzsebéből telefonját és mosolyogva beleszólt.
-Szia Connor! Mi a helyzet?... Aha, igen. Értem.- és le is tette.
-Naaa?- néztem rá nagy szemekkel.
-Tristant... elrabolták.-kitört belőlem a nevetés.
-Pfff olyan viccesek vagytok!- a fiú, aki előttem áll pont most nem nevet. Ez a világ legfurább napja.- miért nem nevetsz velem?- néztem rá kétségbeesetten.
-Chloe ne ess kétségbe, de ez most teljesen komoly. Tris visszament a mosdóba, túl sokat evett a míting után, gondolom hányni ment, de nem ment vissza Jameshez és Connorhoz. Keresték a WC-ben, de nem volt sehol.- eljött a pont, hogy megint zokogni kezdtem.
-Ez mind miattam van, ez csakis az én hibám. Biztos az őrült Joshua féltékeny lett, teljesen jogtalanul persze, és elrabolta.- szörnyen nézhettem ki. Egy minimális sminket minden reggel magamra varázsolok, mégis csak kell valahogy kinéznem a látogatók miatt, és a varázslat most elkenődött. Tuti, hogy fekete a szemem és vörös az arcom. Elég kellemetlen, hogy így állok egy világ híresség előtt.
-Na gyere ide Picúr minden rendben lesz ne aggódj!- és újra átölelt. - elintézem, hogy előbb engedjenek ki innen. Maradj itt, ne menj sehova és szorongasd tovább a kis unikornisod.