Darkness •clifford• ✔️

Első

Kiléptem a házból. Mióta elkezdtem adni magamra, levettem apa régi ingeit, és elkezdtem öltözködni, sminkelni, és a hajammal törődni, azóta a fiúk is jobban megnéznek. Vöröses hajamat szabadon hagytam, pár tincs rendetlenül kunkorodott az arcom körül. Fekete pólót viseltem, piros Led Zeppelin felirattal, mivel nagyon szerettem mint az előadót, mind a zenekaros pólókat. Magam alá csaptam a gördeszkám, majd elgurultam a kedvenc kávézómig.

- Jó reggelt. – mosolyogtam a nőre, aki már felismert. – A szokásost kérném szépen. – Ebben a pillanatban megcsendült az ajtó nyitódását jelző csengettyű. Hátranéztem. Na, ilyen az én szerencsém. Az ajtóban Michael Clifford állt, teljes életnagyságban.

- Szép jó reggelt, Mrs. Buggs. – villantotta ki fogait. – Sasha. – biccentett. Basszus, az a mosoly. Esetlenül intettem egyet. A reggel érzett magabiztosság azon nyomban tovaszállt. Ó, hogy basznád meg, Clifford. A fogamat csikorgatva vártam a kávémat, miközben Michael édesen elcsevegett a kávézósnővel. Kiadta a kávém, én pedig amilyen gyorsan csak tudtam, kislisszoltam az üzletből, és leültem az üveg előtt elhelyezett székekhez, és asztalokhoz. Csapódott az ajtó, és minő meglepetés, Michael lépett ki rajta.

- Leülhetek? – bökött az asztalra. A körülöttem lévő összes hely üres volt. Zavartan bólintottan. – Szép napunk van ma, nemde, Sasha? – tűnődött az égre nézve, én pedig kis híján félrenyeltem a kávém. Hát jó, akkor beszélgessünk az időjárásról.

- Holnapra esőt mondanak. – rontottam el a kedvét. Aha, én csak szerettem volna.

- Szeretem az esőt. Felszabadultnak érzem magam. – nézett rám hirtelen, és mélyen a szemembe fúrta a tekintetét.

- Ühüm, én is. – dadogtam. Kiittam a pohár tartalmát, és felálltam, jelezve, hogy menni készülök.

- Mész? – remek meglátás, Clifford.

- Aha. – feleltem frappánsan.

- Akkor legyen szép napod, Sasha. – intett magabiztosan, nekem pedig azt hiszem, a szívem felmondta a szolgálatot.

- Ja, neked is, ja. – jézusom, ez de cikis. Inkább kidobtam a poharat, és gurulni kezdtem. Imádtam ezt a gördeszkát, mindig ezzel indultam munkába. . A könyvesbolthoz érve felkaptam a deszkám, majd beléptem. Magamba szívtam a könyvek édes illatát, majd a raktár felé indultam. Bedobtam a szekrényembe a deszkám, majd feltettem a nevemet jelző kis táblát a pólómra.

- Jó reggelt, Sasha. – köszöntött munkatársam, Calum Hood. Calum már itt dolgozott, mikor én idejöttem. Azonnal összebarátkoztunk, gyakorlatilag ő volt az első olyan barátom, akivel a könyvek szeretete is összekötött.

- Szia, Cal. – fölkapott, és megpörgetett. – Mi a mai program?

- Átpakolhatnánk azt a szekciót. – mutatott az említett könyvespolc felé.

- Benne vagyok. – mosolyogtam. Tudniillik, az üzletnek nincs valami nagy forgalma. Örülünk, ha naponta betér tíz ember, és abból kettő vásárol. Igaz, én csak délelőttönként vagyok itt, de Calum beszámolóiból azt szűrom le, hogy szétunja magát délutánonként. Ezért is lepődtünk meg, mikor kinyílt az ajtó. Ezt én nem hiszem.

- Reggelt. – fekete farmert, és fehér pólót viselt, aminek ujja fekete. Haja borzasan meredezett, szemöldök pc-je édesen csillogott. Na most, két kérdésem lenne. Miért van Michael Clifford egy könyvesboltban, és miért nincs nála a gitárja?

- Segíthetek? – sietett oda Calum.

- Az unokahúgomnak keresnék valamit. – szólalt meg Michael.