Darkness •clifford• ✔️

Tizedik

- Sasha? - Calum döbbenten nézett rám. - Mit keresel itt?

- Ezt én is kérdezhetném - röhögtem fel.

- Csak - nézett el. - Csak ki kellett szellőztetnem a fejem.

- Sasha, lemegyek egy kicsit. Beszéljétek meg nyugodtan - Mikey gyors léptekkel, ugyanakkor bizonytalanul indult el lefelé.

- Jó. Ne nézz le - kiáltottam utána. Michael csak feltartotta a hüvelykujját, és tovább menetelt. - Nos?

- Vettem nyálmintát - sóhajtott fel.

- És? - gúvadt ki a szemem.

- Örökbe fogadták Mali-Koát. El sem hiszem. Hogy titkolhatták ezt előlünk? - temette bele az arcát a tenyerébe.

- De legalább nem téged - simogattam meg a hátát.

- De ez nem így megy. Közel tizennyolc évig édestestvéremnek hittem. És most belebasszák a pofámba, hogy 'Jaj, bocsi, ő mégsem a tesód'. El nem tudod képzelni milyen szar érzés - hadarta, én pedig leejtettem a vállam. - Azt hiszem, én húzok.

- Calum, várj.

- Mire várjak? Rohadt naiv vagy Sasha. Szart se tudsz a világról. Neked nincs testvéred, ezért nem tudod milyen érzés ez. Hát akkor megmondom: szar.

- Igazságtalan vagy - suttogtam.

- Lehet. De ilyen a világ - közölte, majd lefelé indult.

- Ne merj így itthagyni - szorítottam ökölbe a kezem, szemem megtelt könnyel.

- Ne csináld ezt - egy pillanatra hátrafordult, pillantását belefúrta az enyémbe, majd leviharzott.

- Csak hogy tisztázzuk, te robogsz le éppen egy lépcsőn - kiáltottam utána a könnyeimmel küzdve.

- Ja. Szar ügy - vetette oda félvállról, és végleg eltűnt a lépcsőfordulóban. Pár pillanat múlva Michael üvöltött fel.

- Sasha? Ne kelljen Rómeót játszanom! Gyere le - miközben némán folytak a könnyeim, elnevettem magam. - Aranyhaj, engedd le a kibaszott hajad! - tette hozzá, mire muszáj volt válaszolnam.

- Az Júlia, te kultúrsuttyó.

- Az is leengedi a haját? Utoljára nyolcadikban olvastam, és nem igazán emlékszem - leszaladtam a lépcsőn, egyenesen Mikey karjai közé. Gyengéden csókolt meg, mert erre volt szükségem. Rá.

✖️✖️✖️

- Itt alszol ma? - suttogtam Michael-nek a házunk előtt állva.

- Persze - mormolta. - Hozok magamnak cuccot.

- Jó. Várlak - nyomott egy puszit az orromra, és a szemközt lévő ház felé indult. Sóhajtottam egyet, majd bementem az ajtón, és felszaladtam a fürdőbe. Ellenőriztem gondosan befont hajam, és a sminkemet is. Felvettem egy régi, elnyűtt rövidgatyát, és egy sokszor pizsamának használt pólót.Beraktam a Nirvana Nevermind című albumát, ami a Smells Like Teen Spirit-el kezdődött. Mikey tíz perccel később bekopogott, én pedig boldog mosollyal tártam ki az ajtót.

- Rég láttalak. Hiányoztál - húzta lusta mosolyra az ajkát.

- Hagyjuk már - legyintettem, majd utat adtam neki befelé. Leguggolt a tévé elé, majd választott egy vígjátékot, és betette a lejátszóba, én pedig kikapcsoltam a zenét. Lehuppant a kanapéra, én pedig elnyúltam mellette, fejemet az ölében nyugtatva. Egy ideig szórakoztatott a film, de hamar elaludtam. Még félálomban érzékeltem, ahogy óvatosan kicsusszan alólam, és kikapcsolja a tévét. Két kézzel nyalábolt fel, majd megindult velem felfelé. Kómásan elmosolyodtam, mikor letett az ágyamra, nyomott egy puszit a homlokomra, majd mellém heveredett. Azt hiszem, ezután mindketten mély álomba merültünk.

✖️✖️✖️

Reggel a csengő keltett minket. Értetlenül néztem először az órára, majd Mikey álmos fejére. Kipattantam az ágyból, és lesiettem a bejárati ajtóhoz. Lefele menet beletúrtam az időközben kibomlott fonatomba, és megpróbáltam kicsit rendbeszedni. Mit ne mondjak, nem igazàn sikerült, így maszatos sminkkel, szénakazalra hasonlító hajjal, félőrülten nyitottam ajtót.

- Szívem! Próbáltunk hívni, de ki voltál kapcsolva - hadarta az anyám boldog mosollyal az arcán, én pedig lefagytam. Egy éve nem láttam a szüleimet. Pár éve, miután úgy ítélték meg, eléggé felnőttem ahhoz, hogy ellássam magam, kiköltöztek az ország másik felébe egy remek munkalehetőség miatt. Azóta csak vastag pénzösszegekkel támogatnak. Na, nem mintha ez régebben nem így lett volna. Nem én érdeklem őket, hanem a pénz, csakis a pénz.

- Hát nem is örülsz, hogy látsz? - kérdezte csalódottan apa.

- Őszintén? Te mit szólnál ahhoz, hogy a szüleid tizenhét éves korodban itthagynak, és havonta küldenek a bankszámládra egy vaskos összeget, és ennyi? Fel se hívtatok, például olyan apróságokért, hogy hogy sikerült az érettségi, vagy egyszerűen csak hogy vagyok! Úgyhogy nem most kéne vasárnapi, boldog ebédeket rendezni, vagy a karácsonyfa alatt összegyűlni, és pudingot enni. Ezzel már elkéstetek - hadartam egy szuszra, majd becsaptam az ajtót, és lerogytam a földre.