Darkness •clifford• ✔️

Hetedik

Egy keserves hét múlva engedtek ki a kórházból. Mikey talált Samantha-nak egy családot, így a lány már nem él velünk. A balesetem miatt sajnos Ashton és Sophie temetését is ki kellett hagyni. Persze mind Calum, mind Mikey gyakorta látogatott, utóbbi pedig otthon is lesi minden kívánságom. Ezt egyébként rendkívül élvezem. Calum, legnagyobb bánatára, egyedül maradt a könyvesboltban. A lábamra szerencsére már rá tudtam állni, azonban a mellkasomba még sokszor nyilallt fàjdalom.

- Mit csinálsz? - pillantott be a nappaliba újra Mikey.

- Ugyanazt, mint egy perccel ezelőtt - sóhajtottam.

- Tudom, hogy az agyadra megyek, de muszáj - jelentette ki, egy tálcát egyensúlyozva. Letette elém az asztalra, én pedig szemügyre vettem a tartalmát. Egy tányéron melegszendvics pihent, mellette zöldségek sorakoztak. A bögrében kakaó gőzölgött. - Alig eszel, te lány - mosolygott rám, kezét csípőre téve.

- Mikor lettél te ekkora háziasszony? - nevettem fel.

- Mikor te úgy döntöttél, hogy kiveted magad egy autó elé - dünnyögte. Megszólalt a csengő, Mikey pedig sietve nyitott ajtót. Calum lépett be.

- Mi újság? - huppant le mellém.

- Semmi - viszonoztam széles mosolyát, viszont láttam, hogy valaminincs vele rendben. - És veled? - pillantottam rá, semmi jóra nem számítva.

- Hát, ami azt illeti, felmerült egy kis probléma - kezdte, és beharapta az ajkát.

- A könyvesboltban? - ijedtem meg.

- Nem. Köze nincs hozzá - mosolygott rám halványan.

- Akkor?

- Ma anyuéknál voltam - kezdte. - Megkért, hogy hozzam ki a szobájából a noteszét. Ott volt az orrom előtt, de én a fiókban kerestem, és közben levertem azt. Nyitva hevert a padlón, én pedig belenéztem, és megakadt a szemem valamin. Anyám rendszeresen jegyezte fel a velünk kapcsolatos információkat, többek közt a vércsoportunk is fel volt neki írva. Négy vércsoport volt neki felírva, három ugyanaz, és egy más. Név nem volt előttük, így nem tudom kié a más - hajtotta le a fejét, én pedig a szám elé kaptam a kezem.

- Lehetséges, hogy örökbe fogadták valamelyikőtöket?

- Tudod, ritkán van olyan, hogy két azonos vércsoportú szülőnek más vércsoportú gyereke születik - mondta halkan.

- És ha Mali-Koa-t fogadták örökbe? - vetettem fel.

- Utolsó helyen volt a különböző csoport.

- És?

- És én vagyok a legfiatalabb - nézett a szemembe, belőlem pedig érthetetlen módon kiszakadt a nevetés. - Mi az? - hökkent meg.

- Semmi. Csak ez olyan kis gyerekes következtetés. Akár még az apádé is lehet az a vércsoport.

- Lehet. De kitaláltam mit fogok csinálni - emelte fel a fejét hirtelen.

- Mit? - láttam a fényt a szemében, azta tipikus fényt, amikor valami hülyeséget fog csinálni.

- Nyálmintát fogok venni anyámtól - közölte büszkén.

- És hogy tervezed? Megkérdezed anyudtól, hogy "Hé, anyu, adsz nyálat?" ? - parodizáltam.

- Hát nem egészen így tervezem, de jó ötlet - nevetett fel. - Éjszaka fogok tőle venni.

- Ez jó lesz. Ha felébred, olyan pofont kapsz - röhögtem.

- Haha. Csak nehogy olyan profi legyek - jelentette ki gőgösen. - Hogy vagy egyébként?

- Egész jól. Lassan mehetek maratont futni - húztam az agyát.

- Megyek veled - hagyta figyelmen kívül a megjegyzésemet. Csörömpölést, majd káromkodást hallottunk a konyhából.

- Basszameg.

- Mi történt? - kiáltottam ki a konyhába, ahol éppen Mikey tartózkodott. Az utóbbi időben bevetette magát a főzés tudományába, és egész nap szakácskönyveket bújt. Egész kellemes volt így látni.

- Semmi. Csak belerúgtam a tepsikbe - felelte. - Ha holnapra belilul a lábujjam, akkor eltört - egészítette ki mondandóját, mire Calum-al felröhögtünk.

Heyyyy
Sajnálom, hogy ilyen rövid rész lett, de mostanában nincs időm olyan sokat az írással foglalkozni. A nyolcadik osztály beszippant:( Viszoooont gratula nekem, ugyanis sikerült jó központit írnom. Bajtársaimnak hogy sikerült?:)
Ne haragudjatok a mostani részek miatt, bepótólom.
Láv❤️
S.