Darkness •clifford• ✔️

Negyedik

- Sasha, Anne-val csak barátok vagyunk. A sonkás pizzára esküszöm, hogy nincs már köztünk semmi. – hadarta.

- Szia. – mosolygott rám Anne negédesen. – A nevem Anne.

- Ja, hallottam.

- Te lennél Sasha, igaz?

- Eltaláltad. – a lány előhalászta csipogó telefonját, és hunyorogva szemügyre vette, feltehetőleg az üzenetét. Addig én kifurakodtam mellette a házból, és felpillantottam az égre. A felhőkön a nap sugarai próbálkoztak áttörni, az eső pedig már rég eltűnt.

- Jajj, sajna el kell mennem. – nyávogott a ciculi. Ja, elnézést, Anne.

- Majd bepótoljuk. – gúnyosan mosolyogtam rá, mire Mikey figyelmeztetően pillantott rám.

- Mindenképpen. – a jelek szerint Anne nem vette az adást, így a szememet forgatva mentem vissza Mikey mellé. Miután eltávozott a lányka, lezuttyantam a kanapéra, és várakozóan néztem rá.

- Ezt meg kéne magyaráznom, igaz? – vakargatta a tarkóját.

- Hű. – néztem rá elismerően. – Örülök, hogy rájöttél. – leült mellém, és rátette a kezét az enyémre.

- Sasha. Anne beteg. Nem tudom pontosan a betegsége nevét, de annyi a lényeg, hogy néha beképzel magának valamit, vagy bemagyaráz, és azt hiszi, hogy az úgy is van. Eszerint mi járunk. Mármint Anne és én. Ez régen így is volt, de má rég nem. - hadarta, előttem pedig kezdett kitisztulni a kép. – De én már nem szeretem. Én téged szeretlek.

- Sajnálom, Mikey. – átvetettem a lábam az övén, és a hajába túrva megcsókoltam. Szorosan magához húzott, miközben szenvedélyesen falta az ajkaimat. A loboncában matatva kúsztam az ölébe. Ajkaink hirtelen elszakadtak, mire értetlenül néztem rá.

- Rendelünk pizzát? – tette fel a kérdést halálos nyugalommal.

- Te nem vagy normális. – röhögtem fel. – De rendeljünk. Sonkásat. - egyeztem bele, mire nagy hévvel bólogatott. Gyorsan felhívtuk a kedvenc pizzázónkat, és rendeltünk két extra-extra nagy, sonkás pizzát, két nagy üdítővel, és egy-egy somlóival. Elégedetten ültünk le valami autós videojátékkal a kanapéra, majd Mikey a kezembe adta a konzolt is. Negyed óra múlva már elfogott a versenyszellem, és teljesen beleélve magam a játékba üvöltöztem, ide-oda rángatva a konzolt. Bő félóra után érkezett meg diétás eledelünk. Visszahuppantunk a kanapéra, Mikey betett egy filmet, és a doboz felett nyammogtunk. Tányér, evőeszköz, és pohár nélkül ettük, totál paradicsomos képpel, teli szájjal röhögve a Ted-en.

Észre sem vettem, és már vagy tízet mutatott az óra.

- Itt alszol? - csámcsogott az utolsó szeleten Mikey.

- Persze. - bólintottam. Kaptam még egy pólót, ami kábé a a térdemig ért, így nem vettem alá semmit.
Tizenegy körül bevágódtunk az ágyba, hozzábújtam, Mikey pedig megpuszilta a fejem tetejét.

- Bevallottad volna valaha, ha most nem találkozunk össze? - ujjaim apró köröket írtak le a mellkasán.

- Igazából nem véletlenül találkoztunk. - vallotta be. - Szerinted csupán véletlen egybeesés, hogy éppen odamentem, ahol te dolgozol? Először a könyvesbolt... - kezdte, de félbeszakítottam.

- Igazából van unokahúgod? - néztem rá.

- Nincs. - röhögött fel.

- Bazdmeg. - bokszoltam bele a vállába nevetve. - Akkor nekem adod azt a könyvet? - érdeklődtem.

- Persze. - simította meg a hajam. - aludjunk.

- Jóéjt, Mikey.

- Jóéjt, Sasha. - és így, Michael Clifford karjaiban hamar álomba merültem.

Valaki rázogat. Mi az istennek rázogata valaki hajnalok hajnalán?

- Mi a franc van? - ültem fel hirtelen, mire lefejeltem Mikey-t.

- Baszki, Sasha. - Mikey úgy dőlt el, mint egy krumplis zsák. Más helyzetben ez vicces lett volna, de jelen pillanatban ezt nem tudtam értékelni. Kipattantam az ágyból, és Mikey felé kerekedtem.

- Élsz? - vetettem rá aggódó pillantást.

- Asszem. - felelte. Megpróbált felülni, így lepattantam róla. - Hozz borsót.

- Minek? - fintorogtam.

- Jégnek, hülyegyerek.

- Ja, fagyasztottat?

- Jó lenne. - röhögött fel. Leszaladtam a konyhába, és felrántottam a mélyhűtő ajtaját. Matattam, majd kihúztam egy adag fagyasztott sárgarépát, és visszarohantam.

- Sárgarépa jó lesz? - emeltem fel a szerzeményem.

- Pazar. - biccentett, majd az egyre nagyobb dudorra tette. Én addig gyorsan fogat mostam, és a hajam egy részét felfogtam, majd a fejem tetején kontyba rendeztem. Újra benéztem Mikey-hoz. Leültem mellé a földre, és szenvedélyesen megcsókoltam.

- Ne haragudj. - simítottam ki a haját a homlokából.

- Semmi baj, balfaszkám. - röhögött fel, és nyomott egy puszit az arcomra. - Csengettek. Kinyitod?

- Persze. - letántorogtam az ajtóhoz, és kinyitottam. Egy öltönyös, fiatal fazon állt előttem, aktatáskával a kezében. Szőke haja felfelé meredt, szája sarkában piercing díszelgett. Korához nem illett ez az öltözet, a hivatalos megjelenés.

- Jó reggelt. Mr. Clifford itthon van?

- I-igen. De szabad tudnom, ki maga? - nyílt tágra a szemem.

- Luke Hemmings. Mr. Clifford üdvégye. - nyújtott kezet.

- Sasha Nelson. A barátnője. - ráztam meg.

- Mr. Clifford itthon van. - jelent meg hirtelen Mikey a hátam mögött.

- Jó reggelt. Bemehetek? - szélesre tártam az ajtót, mire az ügyvéd belépett. Letette a táskáját, majd le is ült. - Nos, Mr. Clifford.

- Kérem, csak Michael.

- Oké, Michael. Ashton Irwin ügyében jöttem.

- Történt valami? - futott ki Mikey arcából a szín.

- Ashton Irwin autóbalesetet szenvedett, Sophie Irwin-el.

- És a baba? - lehelte Mikey.

- Őt nem találták a gépkocsiban.

- Hogy... Hogy történt?

- Egy kamion ment bele az autóba. Az pedig felfordult a tetejére. Sajnos mindeketten azonnal halálukat lelték. - jelentette be Hemmings. Michael üres tekintettel nézett maga elé.

- És ebben az ügyben Michael miként szerepel? - tettem fel a kérdést Mikey helyett.

- Mr. Irwin Michaelt jelölte ki törvényes gyámnak Samantha Carrie Irwin felett. - állunk a földet verdeste, szemünk akkorára tágult, hogy majdnem kiestek.

- Hogy mi? - Michael le volt sokkolva. Ahogyan én is.

- Akkor máshogy mondom. Samantha mostantól a maguk gyereke.