Darkness •clifford• ✔️

Ötödik

Mikey tehetetlenül állt az ügy előtt. Gyászolta Ashton-t, azonban a nyakába vertek egy egyéves gyereket. Még este betelefonáltam a Gyermekvédő Szolgálathoz, azonban a kicsiért csak másnap indulhatunk el. Csendben, mereven ültünk Mikey kanapéján. Főztem neki egy teát, de az érintetlenül hevert az asztalon. Megpróbálkoztam a tévével, de miután tíz percig ide-oda kapcsolgattam, ki is lőttem. Úgy döntöttem, magamhoz veszek egy könyvet. A polchoz mentem, és kiválasztottam egyet, amelyet ismertem. Visszahuppantam, majd találomra kinyitottam, és olvasni kezdtem.

- Már fél órája ugyanazt az oldalt olvasod. - szólalt meg végre Mikey.

- Jaj, de jó, már azt hittem megkukultál. - pattantam föl, és eléguggoltam.

- Nem. Csak nem tudom feldolgozni. - felelte. - Sam-et nekem kell felnevelni. Mit a francot kezdjek én egy kicsi gyerekkel? Szart sem értek hozzájuk. - fakadtam ki.

- Segítek. Megoldjuk, jó? - nyomtam egy puszit az orrára, mire magához vont. Szenvedélyes csókba húzott, és eldőltünk a kanapén. Mikor ajkaink elszakadtak, mélyen a szemembe nézett.

- Szeretlek. - súgta. Apró puszikkal hintette be az arcom különböző részeit, majd a nyakamat is. Lábainkat egymásba fűztük, szorosan feküdtünk egymás mellett. Lassan, csendben merültünk álomba.

Csörög a telefon. Csörög. Valaki vegye már fel. Biztos Sam miatt keresnek. Sam!
Kipattant a szemem. Lefejtettem magamról Mikey karját, és a telefonhoz rohantam.

- Mikey! - rázogattam, miután letettem a telefont.

- Hm? - dünnyögte.

- Mehetünk Sam-ért. Gyere, kelj fel. - Mikey szeme kinyílt. Rögtön felült, és a fürdő felé indult. Én csak felkaptam az első utamba került ruhát, hajamat pedig szálkás copfba kötöttem. Megragadtam a táskám, majd Mikey nyomában bepattantam a kocsiba. Pillanatok alatt a GyVSz (Gyermekvédő Szolgálat) épületében találtuk magunkat.

- Hol találjuk Samantha Carrie Irwin-t?

- Maguk a törvényes gyámok? - nézett ránk furán az asszisztens.

- Igen. - válaszoltuk majdnem szinkronban.

- Második emelet. - mondta a nő, mire felviharzottunk. Beszéltünk pár szót valami hivatalos nővel, majd a papírok aláírásával átvehettük Sam-et.

- Szia, Sam. Nézd csak, ki van itt. - gügyögött Mikey. - Sasha van itt. - Sam kinyújtotta felém kicsi karjait, mire Mikey átadta nekem. A kocsiban, ülés hiányában Sam az ölemben foglalt helyet. Ashton, és Sophie lakására hajtottunk, hogy összeszedjuk a kislány cuccait. Mikey nagy sóhajjal illesztette be a kulcsot a zárba, majd kinyitotta az ajtót.
A lakás rendkívül hangulatos, és főleg családias volt. Mindenhol Ashton, Sophie, és Sam képei virítottak. Bár én nem ismertem Ashton-t, a képeket elnézve helyes, fiatal férfi volt. Mindenhol mosolygott, fürtjei a szemébe lógtak. Azok a fürtök, amik Sam homlokát is takarják. A felesége szintén fiatal, szép lány volt. Szőke haja selymesen keretezte arcát, kék szeme csak úgy virított. Szép pár voltak. Sajnáltam Sam-et, aki ilyen korán szülők nélkül maradt. Mikey mereven, érzelmek nélküli arccal vonult végig a lakáson, egyenesen Sam szobájába.

- Nézd át kérlek a szekrényt. Én addig elteszek játékokat. - mondta Mikey. Sam-et behelyeztem az ágyába, előkerítettem egy bőröndöt, és válogatás nélkül rakosgattam bele a kis babaruhákat. Nem ismertem őket, de mégis megérintett a sorsuk. Talán csak azért, mert a gyermekük Mikey-ra maradt, vagy talán csak azért, mert ilyen vagyok.

- Tegnap beszéltem az ügyvéddel. - szólalt meg Mikey.

- Ja, én is. - próbáltam humorizálni. Nem sikerült.

- Elmondtam neki, hogy én nem tudom felnevelni Sam-et. Bármennyire is szeretem, nem tudnám megcsinálni. Fiatal vagyok még ehhez, és te is. - hadarta. - Szóval beadjuk a kérvényt a gyámhatósághoz.

- Mi? - döbbentem le. Meglepődtem Mikey döntésén, de egyet is értettem vele.

- Ma elmegyek, és beadom. Sam addig persze nálunk marad, míg nem találnak neki nevelőszülőket. - magyarázta.

- Oké. Ha ezt akarod. - bólintottam.

- Sasha, te nem ezt akarod? - fakadt ki. - Fiatal vagyok, baszki. Bulizni akarok, fesztiválozni, inni, és nem gyereket nevelni. Egy gyerek kötöttségekkel jár. Nem gondolod, hogy majd Sam-el megyek bulizni? "Hé helló, nem baj ha ő is jön?" Baszott jó, esküszöm.

- Hé, nyugi. Beadjuk, jó? Semmi baj. - csitítottam, miközben odamásztam hozzá, és a két kezem közé fogtam az arcát. Egy könnycsepp gurult le rajta, amir lecsókoltam. Kezét a derekam köré fonta, és mrgcsókolt. Sam valamin felkacagott, mire mi is belenevettünk a csókba.

- Szeretlek. Mindennél jobban. - lehelte a nyakamba.

- Én is Mikey. Én is.

- Menjünk. Add ide a bőröndöt, inkább hozd Sam-et. - mondta, mire felkaptam a gyermeket, és bezártuk magunk után az ajtót. Csendben autóztunk hazafelé.

- Mire gondolsz? - kérdeztem.

- Amire te. - felelte rám pillantva.

- Akkor el kéne mondanod mire gondolsz, hogy tudjam, nekem mire kell gondolnom. - konstatáltam mosolyogva.

- Vicces vagy. - jelentette ki szórakozottan, miközben megálltunk a pirosnál. Az út hátralévő része csendben telt, csak néha gügyögött bele Sam. - Be kell adnunk a kérvényt.

- Igazad van.

- Igazam van? - szaladt fel Mikey szemöldöke. - Milyen íze volt ezeknek a szavaknak?

- Mint az ecetnek. - vallottam be. - De azért át kell gondolnunk.

- Rendben.

- Rendben átgondoljuk, vagy rendben beadjuk? - kérdeztem mosolyogva.

- Van különbség? - röhögött fel, mire megpaskoltam a a vállát. Mikor hazaértünk, kivettük a csomagtartóból a gyerekülést, amit elhoztunk, és bent beleültettük Sam-et. Mikey a konyhában nyammogott valamin, miközben én megigazítottam a hajam.

- Mit eszik ez a gyerek, Sasha?

- Én tudjam? Nem vagyok én óvónő. Majd csinálok valami pürét. - válaszoltam, mire Mikey bólintott. - El kéne menned vásárolni. Pelenka, gyerekcuccok, meg püréket is vehetnél, mert nem fogok minden nap hatszor a konyhában állni. Jut eszembe, hétköznap én dolgozok. Kire hagyjuk Sam-et?

- Szomszéd néni? - vonogatta a szemöldökét.

- Ismered? - néztem rá.

- Nem, de pont itt az ideje az ismerkedésnek. - jelentette ki röhögve.

- De paraszt vagy. - nevettem fel, majd rövid csókot nyomtam a szájára. - Van itthon banán? Alma? Répa? Tej?

- Ja, asszem. - bólogatott sorban.

- Jó. Ilyen pürésítő cucc?

- Az is.

- Akkor add ide. - pillantottamrá, miközben elkezdtem almát hámozni. Mikey bedugta a konnektorba a gépet, én pedig sorban beledobáltam a gyümölcsöket, rá pedig egy kis tejet öntöttem. Mikor az állaga a püréez hasonlított, kiöntöttem egy tálkába, szereztem egy műanyag kanalat, majd Sam mellé ültem. Megpróbáltam beadni neki a kaját, de nem akarta kinyitnia száját.

- Mi van, nem akar enni? - nevetett fel Mikey, miközben minket figyelt.

- Nem. De megeszi, ha addig élek is. - újra megpróbáltam benyomni a kanalat a szájába, de csak nem akarta. Végül beleerőltettem, de mire ujjongani kezdtem volna, a narancssárga püré az arcomon landolt. Rezzenéstelenül, nagyokat pislogva ültem ott, miközben Mikey kétrét görnyedve röhögött a konyha ajtajában.

- Leköpött. - jelentettem ki megdöbbenve. - Ez nem vicces. - kezdtem, majd észrevettem a helyzet abszurditását. - Na jó, egy kicsit mégis.