A tetováló

III. fejezet

Egy héttel később

- Lilith. H-val a végén - ismétlem el harmadszorra Fehér Adrián titkárnőjének.
- Osztrák nemzetiségű? - kék műkörmei kopognak a billentyűzeten.
- Nem, magyar.
- De akkor a Lilith egy művésznév?
Te. Jó. Ég. Megőrülök ettől a nőtől. Mosolyra húzom a számat.
- Nem, ez az anyakönyvvezett nevem.
Hófehér íróasztal. Törtfehér szekrény. Bézs falak. Halványkék szőnyeg. Szinte égeti a szemem a sok világos szín. Innen már csak egy ajtó a siker.
- Hol tanult eddig?
-Másodéves voltam a táncművészetin.
Egy héttel ezelőttig.
Körömkopogás.
- Közeli hozzátartozója, akit értesíthetek gond esetén?
Bediktálom Gábor számát. Nem rokon, de ő áll hozzám a legközelebb azóta, mióta Bécsbe jöttem. És jelenleg nem is beszél velem.
- Egyelőre ennyi. Ha bármi más kell, üzenek magáért - mályvarúzsos mosoly.
- Mikor kezdődnek az óráim?
- Holnap reggel hatkor.
- Hatkor? - kérdezek vissza. Még be sem költöztem.
- Adrián szereti próbára tenni az újakat - felel, és előhalász egy kulcsot - A szobájához. A szobatársa majd mindent elmagyaráz.

Rózsaszín falak. Ez nem lehet igaz. Babakék ágyak. Púderszínű szekrények. Újra megnézem a szobaszámot. F301. Ledobom a fekete táskámat. Nagyon remélem, hogy tudok beszélni ezzel a Barbie babával, akivel egyberaktak. Lépések. Nevetés. Ajtócsikorgás. Csattanás.
- Ezt ugye nem gondolták komolyan? - pink visítás. Megfordulok. Tipikus. Szőke haj, babarózsaszín dressz. Szemei a vállamra tapadnak. Pánt nélküli felső van rajtam, vörös hajam kontyban. Tetoválásaim közszemlére téve. A lány Iphonja a földön.
- A saját részemet átrendezhetem, ugye?

- Finom? - szagolgatja a kávémat Vanessa, a Barbie-lány.
- Nem ittál még kávét?
- Hároméves korom óta balettozok. Semmi olyat nem fogyasztok, ami károsíthat - húzza fel az orrát.
- Akkor ideje elkezdeni - vigyorgok rá, és a kezébe nyomom a bögrét.
- Keserű - panaszkodik. Vállat vonok, és kihajolok az ablakon. Meggyújtok egy cigit.
- Mi ez a szag? - fordul meg, és tágra nyílnak szürke szemei. Amióta széttörte az Iphone-ját, már semmin nem kezd el visítani.
- Te normális vagy? Drogozol is?
- Mértékkel vagyok idióta - felelem. Felhúzza fél szemöldökét. - Nem, nem drogozok. De a cigire szükségem van. Megnyugtat.
Bólint. Nem érti.
- Neked is hatkor kezdődnek a próbáid?
- Dehogy - rázza a fejét -, én kilenckor kelek. Ez csak az újak szívatása.
Ez igazán megnyugtató.