A tetováló

XIV. fejezet

Hideg.
Vízcseppek.
- Baszd meg.
Túl nagy fény.
Don vigyorgó arca.
Üres pohár.
A kezében.
- Nem akartál felébredni - vonja meg a vállát.
- És minek keljek fel?
- Van munkád.
- Már nincs.
Erős rázás.
Megcsapom.
- Miért?
- Piromániás vagyok, rémlik?

Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar. Néha ilyen is kell...
Ki a franc hív?
- Mi van?
- Hol vagy?
- Donnál, miért?
- És mi a szart csinálsz?
- Alszok, szerinted?
- És a hercegnő nem akar ma befáradni dolgozni?
- Kidobtál.
- A lakásomból, baszki, nem a munkából!
- Oké.
- Mi oké?
- Nyugodj már le, tíz perc és ott vagyok.

- Hercegnő, ott a kliensed - biccent Gábor.
- Most komolyan így fogsz hívni?
- Ja. Illik rád. A bunkó nikotin- és koffeinfüggő hercegnő, aki felgyújtotta a lakásom.
- Utállak.

Nagy sötét szemek.
Balerinakonty.
Mme Tatjana.
- Mit keres itt?
- Elég egy alja hely.
- Mit keres itt?
- Magát. Mennyi idő is telt el a felfüggesztéséből?
- Öt nap.
- Visszamegyek Moszkvába. Ha képes értelmesen viselkedni, jöhet velem.
Tessék?
Gábor tekintete döbbent.
- Ez egy vissza nem térő lehetőség. Gondolkozzon el rajta. Prímabalerinát csinálok magából.
Kopogó léptek.
Síri csend.
Most mit tegyek?
- Menj.
Gábor.
Nem hagyhatom itt Gábort.
Mármint a szalon.
Kellek neki.
Mármint a segítségem.
Basszus.

Az ötödik szálat húzom elő.
Prímabalerina.
Vissza nem térő lehetőség.
Hírnév.
Karrier.
Moszkva.
- Döntött már?
Erős akcentus.
- Igen.
- És a válasza?

Szolgálati közlemény: a sztoriból már nincs sok hátra. Még lesz egy extra és egy utolsó rész 😊