A tetováló

VIII. fejezet

Hófehér rózsacsokor. Hófehér illat. Kis papírlap. Férfias írás. Remélem, jól vagy. A kék szemű. Csak ő lehetett.

Hollófekete ruha. Fekete csipkekesztyű. Felkontyozott haj. Lealapozózott tetoválások. Vörös bársony, mindenfelé. Justine mered maga elé. Ujjait tördeli. Luca kipillant a függöny mögül.
- Nézz ki - rángat maga elé. Harmadik sorban Gábor, mellette a fekete rózsás lány. Balra mosolyog. A zenekar felé. A kékszemű rasztára. Hirtelen minden összeáll. A srác, aki minden előadásomon ott van. A srác, aki fehér rózsát küld. A srác a szalonból. A srác, aki a megtört kislány bátyja. A srác a csellóval. A srác a mai üzenettel. Az első szalonos találkozásunk nem illik a képbe.
- Lilith, indulj kifelé - lök előre Chanelle. Élénk fénysugár. A zenekar kezd. Én is. Úgy táncolok, hogy meg akarom mutatni Gábornak és a raszta srácnak,ki vagyok én. Sikerül az emelés. Justine már mosolyog. Luca még koncentrál, de biccent. Minden rendben lesz - mondja a biccentés. A zenekar halkabb lesz. Fiatal conferencier jelenik meg.
- Hölgyeim és uraim, az Operaház legifjabb balett-tehetségeit látták fellépni - meghajolunk - most következnek a... - lemegyünk a színpadról. Luca mindkettőnket átölel.
- Bárki bármit is mond, rohadt jók voltunk - Justine arcán letörölhetetlen vigyor.
- Elhiszem, csak vedd le rólam a kezedet - sziszegem, mert már lassan megfojt. Felkap és megpörget. Próbálom ütni, ahol érem, több-kevesebb sikerrel.
- Luca, ha nem teszel le... - hangom gyilkos szándékokat tükröz, de az olasz balett-táncost nem hatja meg.
- Lilith, nem akarlak zavarni, de... - Gábor áll az ajtóban. Lucát méregeti, aki megijed a tetoválótól. Végre letesz.
- Nem zavarsz - nyerem vissza az egyensúlyomat.
- Mindegy, csak gratulálni akartam. Meg megköszönni a meghívást. És... Valaki felhívott tegnap és érdeklődött rólad.
- Ki? - a fejemben cikáznak az eshetőségek. Gábor háta mögött valaki még egy fehér rózsacsokrot hoz nekem. Régen a fehér rózsa volt az igaz szerelem jelképe. Ma a tisztaságé. A tiszteleté. Az új szerelemé. A futár átadja nekem. Újabb kis cetli. Gyönyörű voltál.
- Lilith? Figyelsz te rám? - Gábor.
- Bocs, mit mondtál? - ébredek fel. Luca halkan nevet.
- Kitől van a rózsa? - kérdezi.
- A lányka bátyjától.
- De ő nem jött el... Vagy mégis?
- A zenekarban csellózik.
Gábor bólint.
- Különben csak azt mondtam, hogy Szabó Donován keresett.
- Tessék?
- Donován.
A bátyám.