A tetováló

XIII. fejezet

Ajtónyikorgás.
- Nem azt mondtad, hogy elmész? Már kezdtem örülni.
- Te meg ki a franc vagy?
- Idióta, egy hete együtt lakunk.
Kifújom a füstöt.
Kék szemek.
- Velem aztán nem.
Skizofrén lehet?
- Te vagy a bunkó csaj a szalonból.
- Te meghülyültél.
Tuti skizofrén.
- Kidobattál, nem emlékszel?
- De, és arra is, hogy tíz perce még tudtad, kivel laksz együtt.
- Oké, itt a tesóm?
- Gőzöm sincs, ki a tesód.
Farkasszemet nézünk.
Újabb léptek.
- Te mit keresel itt?
Két ugyanolyan srác áll az ajtóban.
Te. Jó. Ég.
Ikrek.
Kidobattam egy srácot, mert bunkó volt.
És egy másikat, mert azt hittem, ő ugyanaz.
Baszki.
Füstfelhő.
Hulló cigaretta.
Égő parketta.

- Baszki, Lilith, hogy lehetsz ennyire béna? Félig felgyújtottad a lakásom!
Gábor.
- Bocs, te még nem ejtettél le semmit?
- Az égő cigimet? Képzeld, nem.
- Jó, de nem lett senkinek sem baja.
- Ha a füstmérgezés neked nem baj... - morogja.

- Csá, Don, nincs egy üres ágyad?
- Mi van, kidobott a nyálas csellistád?
- Nem értékelte, hogy majdnem felégett a szoba.
- Piromániások kíméljenek, kérd meg az egyik exedet.
Kattanás.

- Csá, Chris, lakhatok nálad egy ideig?
Chris.
Sárga szemek.
Fekete haj.
Zeneszerző.
Három hétig jártunk.
- Lilith, megkeserítetted az életemet.
Kattanás.

- Beni, van egy kis gáz. Becuccolhatok hozzád?
Beni.
Zöld szemek.
Szőke haj.
Pincér.
Két hétig jártunk.
- Ne szórakozz velem.
Kattanás.

- Ez szar ötlet volt, Don.
- Nem hittem volna, hogy megteszed.
- A nem létező híd alatt fogok lakni.
- Hajrá.
- Mi van a testvéri szeretettel?
- Az nem igaz a piromániás húgomra.
- Utállak.
- Oké, gyere.