A tetováló

IV. fejezet

Óriási ablakok. Hatalmas tükrök. Világos falak. Fapadló. Korlátok. Hat óra tíz perc. Sehol senki. Elkezdem a bemelegítést.
Hat óra harminc perc. Tendu. Demi plié. Relevé.
Hat óra ötven perc. Léptek. Ajtócsapódás.
Csajkovszkij.
Táncolni kezdek. Kötött koreográfia nélkül. Becsukom a szemem. Csak követem a zenét. Csend. Megállok. Idős, vékony nő. Hosszú ősz haja összefogva.
- Elfogadható - jelenti ki, kemény hangján -, de hiányzik magából a kecsesség. Olyan, akár egy bálna. Delfinnek kellene lennie. Újra.
Eltáncolom. Még egyszer. Majd megint. A tizedik alkalomnál hagyhatom csak abba.
- Képes javulni. De attól még bálna marad - állapítja meg, és kiviharzik.
Pár másodpercig meglepetten nézek utána, és újrakezdem. Nem adhatom fel.

- Veled meg mi történt? - kérdezi Vanessa, amikor besétál tíz körül a terembe. A padlón fekszem. Teljesen kész vagyok. Ellihegem neki a történteket.
- Hát, ő Chanelle. Francia. Híres, sőt a legjobb volt a maga idejében. A mai napig versengenek érte az iskolák. Nála jobb tanár nem létezik. Csak ha rossz kedve van, bunkó.
- Vettem észre. Lebálnázott - már kínomban nevetek.
- Áh, az még semmi - vigyorog vissza.
Lassan kezd megtelni a helyiség. Körülbelül tíz lány helyezkedett el a korlátnál. Egy másiknál ugyanennyi fiú.
- Maga még mindig itt van? - hallom meg Chanelle hangját. Nem sértő, inkább csodálkozó.
- Nem adom fel olyan könnyen - tápászkodok fel.

Egy órámba telt, míg a szalonba jutottam. Gábor félig felemelt szemöldökkel meredt rám.
- Most mi van? Mondtam, hogy nem változik semmi - lerogyok egy székre. Fájnak a lábaim. A bokám, az ujjaim, sőt még az ujjperceim is.
- És milyen? - kérdezi meg végül.
- Fárasztó. Ma öt órát táncoltam egyhuzamban. És van egy angol, rózsaszín-mániás szobatársam.
Elhúzza a száját. Kinevetem.
- Ott a kliensed, foglalkozz inkább - morog mérgesen, de érzem, hogy már megbékélt a dologgal.
Odabicegek a vendéghez. Fiatal, törékeny lányka. Egy fekete rózsát szeretne, amiből folyik a könny. Nem tudom, mi történt vele, de lehet, hogy jobb ez így.
Dolgozni kezdek. A lánykának szeme se rebben. Alig lehet több tizenötnél. Szülői nyilatkozat kellene ahhoz, hogy tetováltathasson. De ez nálunk nem téma. Senki nem ellenőrizte még a papírokat, nem hinném, hogy most fogják elkezdeni.
Meglátom a lány csuklóján a vágásokat. Akkor ezért nem érzi már a fájdalmat.
- Te balerina vagy, igaz? - teszi fel azt a kérdést, amire egy pillanatra megdermedek. A szalonban eddig még senki nem kötött össze a színpadon táncoló énemmel.
Bólintok.
- A bátyám nagy rajongód. Azt mondta, gyönyörű vagy, ahogy beleteszed önmagadat a balettba. Minden előadásodra összeszed annyi pénzt, hogy elmehessen - hangja halk. Világoslila. Kedves. - Én is szeretnélek egyszer megnézni.
Elmosolyodom. Minden előadó hívhat két vendéget. Sosem használtam még ki. A lány elé teszek egy papírt és egy tollat.
- Írd fel az elérhetőségedet.