A tetováló

V. fejezet

Kék szemek. Nyegle mosoly. Megint. Világosbarna haja ezúttal raszta.
- Egy bizonyos Szabó Lilith-et keresek - felhúzom a szemöldököm. Rekedtesebb a hangja, mint előzőleg.
- Már találkoztunk. Bunkó - teszem hozzá Gábor kérdő tekintetére. Ritka rossz arcmemóriája van.
- Kösz. De nem hiszem, hogy beszéltünk volna ezelőtt.
- Ez után sem fogunk. Szarnak nevezted a tetoválásaim.
Gábornak tágra nyílnak a szemei. Már emlékszik.
- Szerintem összekeversz valakivel - beletúr a hajába. Teljesen biztos vagyok benne, hogy ez ő.
- Ki van zárva - hűvös mosoly. Biccentés. A srácot az elmúlt két napban másodszorra rakatom ki.

Hosszú fekete szoknya. Fekete trikó. Fekete balerinacipő.
- Mademoiselle, erősen ajánlom, hogy tüntesse el azokat a mintákat magáról, még Madam Tatjana megérkezése előtt.
- Madam Tatjana? - kérdezek vissza, de Chanelle már másra figyel. Vanessa válaszol.
- Orosz prímabalerina. Évente egyszer jön ide, hogy felmérje a bécsi táncosokat. Az ő beleegyezése kell mindenhez.
- És miért pont Bécsbe jön, ha orosz? - lemegyek spárgába.
- Van valami személyes kötődése a városhoz - legyint - Szóval ilyenkor mindennek tökéletesen kell működnie. És a te kinézeted, az nem ez a kategória.
Elmosolyodom. Ez volt eddig a legudvariasabb közlése a nyilvánvalónak. A tetoválás és a balett nem köthető össze.

*Másnap reggel*
Zuhogó eső. Egy sötét, szikár árny. A földszinti ablak előtt. Kopogtatás. Elfordítom a kilincset.
Az árny leveszi a kapucniját. Nagy, sötét szemek. Markáns vonások. Harmincas évei elején járhat.
- Jöjjön ki! - hangja élesen csattan.
- Tessék? - kinn zuhog.
- Jól hallotta.
Felsóhajtok. Miért vannak körülöttem ennyire erőszakos emberek?
Felkapok egy esernyőt és kisétálok.
- Egy igazi táncos esőben is jól tud táncolni - erős akcentusa van.
- Maga azt várja tőlem, hogy itt és most álljak neki balettozni? Ki egyáltalán maga?
- A nevem Tatjana Smirnov - Madam Tatjana - Most már hajlandó nekiállni táncolni?
Továbbra is csak nézek rá. Elővesz a kabátzsebéből egy zenelejátszót, és a fülhallgatót a kezembe nyomja. Nincs választásom. Beleteszem a fülembe. Stravinsky. Átadom a fekete esernyőt. Elkezdek táncolni.

Egy órával később csuromvizesen esek be a szobába.
- Veled mi történt? - Vanessa.
- Mme Tatjana - kicsavarom a hajamból a vizet - az a nő nagyobb diktátor, mint Chanelle.
- Tánc az esőben?
- Ez a heppje?
- Mindig más emberrel csináltatja meg. Minden évben bejátssza.
Halkan káromkodom. Átöltözöm, majd rágyújtok egy cigire.