a halál tábor ; larry

3.✨

sziasztoook
koszonom szepen a vote-okat <33
sry hogy ilyeb rovid reszt hoztam, remelem a kovi hosszabb lesz :c
jo olvasast! <3

louis

"mégis mit képzeltek, hol vagytok?"

mr. malik.
hajnali hatkor.
ordibál.

egyszer még kinyírom, az szent.

"lou?" fürtök csikizték az arcom. kinyitottam a szemem.

"jesszus, harold!" ugrottam meg. teljesen fölém hajolt.

erre ő csak a szemeit forgatta.

"a többiek már reggelizni vannak, tudod, neked sem ártana."

"és te?"

"én már ettem. gyerünk!"

felkaptam egy fekete nadrágot, a fehér pólómra rávettem a fekete kapucnis pulcsim. belebújtam az adidas cipőmbe, a hajamba túrtam és kimentem a fürdőszobából.

körülnéztem, harry nem volt ott. a vállamat vonogatva nyúltam a kilincsért, amikor valaki visszarántott, és a fülembe súgott.

"tetszik a nadrágod."

"egyszer még szívinfarktust kapok. ne ijesztgess!" förmedtem rá.

"bocsi, lou. menjünk." mosolygott.

átsiettünk az ebédlőbe, majd csendben megettem a trutyit amit elém tettek.

"finom?" kérdeztem a mellettem ülő liamtől.

"őszintén? nem. de elvileg sok a vitamin benne."

elég érdekes arccal bámulgattam, mert liam felnevetett. majd igyekeztem megenni a "reggelim".

***

"fogd meg a nyilat, az isten szerelmére!" ordította mr. roberts, az íjászoktató. szegény fiú összerezzent, és remegő kézzel húzta a nyilat.

"gyerünk, fiam, a közepére!"

a fiú elengedte a nyilat.

hát egy kicsit félrement, a tábla széléhez.

"gyerünk!" csapta meg a vállam. én következtem.

"ne ütögesse!"szólt mellőlem valaki. összevont szemöldökkel oldalra fordultam. harold volt az.

"tessék?"

"nem ütheti meg."

mr. roberts csak legyintett, és ismét rámnézett.

imádok íjazni. mindig is ment. most is kb. a közepére lőttem a nyilat, mr. roberts csak biccentett egyet.

majd liam jött, utána harold.

komolyan, az egója már nem lehet nagyobb, centire pontosan a közepébe lőtt.

az élet igazságtalan.

visszaálltam gyakorolni, előhúztam egy nyilat a hátam mögül, és már húztam volna, de valaki a kezeimre rakta az övét.

"jobban célozz!"

"egyedül is megy, köszönöm." mondtam, mire a kezek eltűntek.

harold leszállhatna már rólam! olyan mint egy pióca.

sóhajtva visszatettem az íjat. reménytelen hogy így bármit is tudjak csinálni.

"most miért tetted vissza?" kérdezte mögülem.

"semmi közöd hozzá. csá." morogtam.

miért pont harold? nem tudom már hányadszorra teszem fel ezt a kérdést.

MIÉRT PONT Ő?