a halál tábor ; larry

15. ✨

heyhey
itt is vagyok a következő résszel!:) ha meglesz az 5 komment, már szerdán hozom a kövit! :D
jó olvasást ❤

xx A

louis

"anya.." motyogtam halkan.

"hol van a testvéred?" ordította.

még sosem láttam ilyennek, szörnyen megijedtem.

"anya, nyugodj meg kérlek!" csillapítottam, de nem sokra mentem. "lottiet meglőtték."

anya keservesen sírt. én is csatlakoztam hozzá, majd sorban fizzy, phoebe és daisy.
egyedül hazz nem sírt, de ő is a határán volt.

arra számítottam, hogy anyu sírva megölel...csak számítottam.

"nem megmondtam, hogy vigyázz rá? felelőtlen vagy és idióta! nem lehet rád bízni semmit! miattad halt meg!!"
akkora pofont kaptam, hogy azt hittem a fal adja a másikat. orromból folyt a vér daisy pedig felsikoltott.

harry azonnal mellém ért, és egy zsebkendőt nyújtott.

a szám felszakadt, mivel anya a gyűrűje végigszántotta az arcom.

"ó, louis, én sajnálom!" oda akart jönni hozzám, de én nem engedtem.

kitrappoltam az ajtón harry pedig mögöttem kullogot. könnyek marták az arcomat, miközben beültem az anyósülésre.
harry meg sem próbált hozzám szólni, amiért hálás voltam.
amint hazz lakásához értünk, kiszálltam és megvártam a bejárati ajtó nyitódását, lerúgtam a cipőmet és felfutottam a lépcsőn.

egyedül akartam lenni.

bevetődtem az ágyban és csak sírtam.

****

azt hittem el tudok aludni, hát nem. a gondolataim nem hagytak nyugodni, és a fejem is hasogott a sok sírástól.

harry többször is bekopogott, hogy minden rendben van-e, de én elzavartam.

a több órás sírásomat a gyomrom korgása szakította meg. egyáltalán nem akartam enni de harryt látni akartam.

halkan leosontam, a nappali kanapéján harry aludt. halványan elmosolyodtam a látványon; háton feküdt, egyik karja a feje alatt, másik pedig a mellkasán, szája pedig egy picit elnyílt. a konyhába sétáltam és elővettem egy poharat, ami kicsúszott a kezemből és hangosan csörömpölve a földön landolt.

"bassza meg!" káromkodtam, majd igyekeztem összeszedni a darabokat, de azok felsértették a kezem.
könnyeim ismét utat törtek maguknak, még ez is!

"loueh?" hallottam a nappali felől, majd hozzá sietős lépteket. "jézusom, lou!" guggolt mellém. vállába temettem az arcom és sírtam.

mindent kiadtam magamból, míg harry nyugtatóan a hátam simogatta.

szeretem őt.