a halál tábor ; larry

2.✨

louis

totál lefagytam.

csak harryt ne, légyszíves.

"szia, harold." motyogtam.

"csak hogy tisztázzuk, nem vagyok meleg."

"én sem."

liam nyugodt arckifejezéséből láttam, hogy ő elégedett. azaz neki lány a partnere.

ez nem ér, kurvára nem ér. az egész egy igazságtalan szar, megfojtanék most valakit.

haroldot!!!
tönkretette az életem.
idióta harold! minek kellett neked a 15-ösnek lenned?
a 14-es jessica volt, a rohadt életbe.

"na, louis?" lépett hozzám liam.

"lány?" kérdeztem.

"jaa. azt hiszem sophia. neked?"

ezzel egyidőben niall és megkérdezte a még mindig mellettem álló haroldot.

beállt a síri csend.

jó, igazából nem volt az, csak a mi kis körünkben. körülöttünk ordibáltak, sírtak vagy nevettek.

szóval, én és harold kussban álltunk egymás mellett.
ez kínos.

"oh", esett le liamnek.

"én nem vágom" rázta fejét niall.

"egymást húzták" súgta liam.

srácok, még mindig itt állunk mellettetek!!

"részvétem."

ekkor eszembe jutott lott. a csoportukhoz néztem, szerencsére egy fiúval beszélgetett.

valamilyen szinten megnyugtatott, de azért megnézem magamnak.

"megyünk?" ábrándított ki liam.

csak bólintottam egy aprót, és útnak indultunk visszafele.
nem hiszem el, hogy fiút húztam.
pont én?
mi ez már.
és pont harold!

a szobánkban az ágyamra ülve gondolkoztam.

mi lesz velem? harold egy fiú! FIÚ!!!
egy f i ú.
kiakasztó, megőrjítő ez a stressz.

éreztem ahogyan besüpped mögöttem az ágy.

"min gondolkodsz?" búgta a fülembe harold.

"hagyj!" rántottam le kezeit a vállaimról.

"lou!"

"hagyj békén!!" könnyek csordultak le az arcomon. szuper, most bőgőmasinának gondol.

szarok rá!

"louis", szólt liam. felé fordultam.
"gyere, tegyünk egy kört."

bólintottam, majd kimentünk. éreztem magamon harold tekintetét.

engem csak ne bámulgasson!

vége lesz a tábornak és soha az életben nem látom.

nem akarom látni. elég nézni, hogy tönkreteszi az életem.

mindenem!!

"ne akadj ki lou, minden rendben lesz. " nyugtatott liam.

"semmi sincs rendben liam. te is tudod."

"de minden oké lesz és majd boldogan távozunk innen."

"ígéred?"

"ígérem, louis."

megbíztam liamben. a legjobb barátom, egyetlen támaszom.

sétáltunk, ameddig nem kolompoltak.

mik vagyunk mi? tehenek?

a szobánkba mentünk, éppen nagyon nevettünk valamin. niall és harry félbeszakították a beszélgetésüket és ránk néztek. mi is azonnal elcsendesedtünk.

"sziasztok" köszönt liam.

"hey." harold rámnézett. tekintetünk egy másodpercre összetalálkozott de gyorsan el is néztem.

***

takarodókor, 11-kor felhúztam a pizsamám, megmosakodtam (már amennyire lehet ott), fogat mostam és ágyba bújtam. tapasztalt táborosként tudom, hogy jobb, ha lefekszünk a megadott időben, mert ha nem és észrevesznek egész éjjel fent kell maradnod, de másnap a munkát csinálnod kell. ha meg nem buksz le.. szimplán álmos leszel, de rohadtul. és összeesel a munkák közepette.

már ráfeküdtem az ágyamra, amikor valami zörgött a fejem alatt. kihúztam alóla és elolvastam a papírt.

"imádom az angyali nevetésed.
H xx"

harold felé fordultam, aki vigyorogva nézett. a holdfény bevilágított az ablakon és megvilágította az arcát. szempillái árnyékot vetettek az arcára.

úgy nézett ki, mint egy..

angyal.