a halál tábor ; larry

27. ✨

heyyy
ezer bocsánat, amiért nem volt rész, csak szombaton nem voltam itthon, ezen a héten bár nincs sulim, de mégsem fogok tudni írni, mivel megműtenek hamarosan és mist mindenféle szart meg kell csinálni, so ja, de utána igyekszek hozni, úgyis másfél hónapig feküdnöm kell utána 😏
jó olvasást! ❤

xx A

harry

hallottam louis sikítását, ezért egyből odarohantam.
mindenki azt gondolja, hogy mennyire menő lehet igazi emberi levágott testrészeket találni, de a valóságban nem annyira muris. louis fejét azonnal a mellkasomhoz szorítottam, hogy ne kelljen tovább néznie ezt.

"nyugi, lou. figyelj, most menjünk be, oké? nem akarsz pihenni egy kicsit?" simítottam végig a hátán, ugyanis a teste nagyon merev volt.

csak bólogatott, szerintem saját magát akarta meggyőzni, hogy nem látott semmit.

inkább karjaimba fogtam és bevittem lout, aki még mindig csak maga elé bámult. letettem a kanapéra és felhívtam a rendőröket.

pár perc múlva 3 rendőrautó fékezett le a házunk előtt, a benne ülő rendőrök pedig kiszálltak.

"jónapot, ön harry styles, aki feljelentést tett a rendőrségen?" kérdezte az egyik, mire bólintottam, és elvezettem őket ahhoz a bokorhoz.

eszméletlen' sok ideig vizsgálták, csöngettek a szomszédnál, de ő "nem volt otthon", ezért behatoltak a házba.

én kívülről néztem az egészet, amikor az utca végén megláttam a szeretett szomszédunkat, ahogy rémült képpel hátat fordít és elszalad.

ezt a mellettem álló egyik rendőr is látta, ezért hívott még kettőt, hogy kövessék.

bő fél óra múlva a rendőrök elvitték a hulla darabjait, a házat pedig nyomozási területként nem lehetett megközelíteni.

visszatértem a házunkhoz, reméltem, hogy louis jobban van.
kár volt.

ahogy bementem a nappaliba, összevontam a szemöldököm. nem volt ott senki.

ahogy a konyhában sem, sem a fürdőszobában, sem a hálóban, sem sehol.

ahogy a folyosón rohantam, kitépve a hajszálaimat, a szemem megakadt valamin.

"na ne, ez nem lehet igaz." suttogtam magam elé, és igyekesztem erősnek maradni.

ugyanis, louis az erkélyen volt, ami nem is lenne probléma, csak éppen a korláton ült, és maga alá bámult.

"louis.." mentem ki lassan, hogy ne ijesszem meg.

továbbra is a földet bámulta.

"kérlek, gyere le onnan" kérleltem.

"az apám volt" mondta halkan.

"tessék?" kérdeztem értetlenül.

"az apám volt akit megöltek" gördült le egy könnycsepp az arcán, majd szembe fordult velem, és lejött.

"de hogyan?"

"apám régen elhagyott minket..."

"de te felismerted őt."

"szerettem őt, harry!" kiabált.

"figyelj, nagyon sajnálom." húztam magamhoz, majd sírni kezdett.

mostmár értem miért volt kiakadva.

******

*1 hónappal később*

louisval régóta nem beszéltem normálisan. alig eszik, alig iszik és ez megrémít.

úgy gondoltam, elmegyek niallhöz valami tanácsért, hogy ilyenkor mit tegyek.

"szóval? valami tipp?" kérdeztem.

"nem vagyok szakértő..de annyit tudok, hogy hogyha egy kapcsolat megromlik, nem kidobni kell, hanem megjavítani" felelte bölcsen.

"és mégis hogyan javítsam meg?" néztem rá.

"kérd meg, hogy mondja el, ami bántja őt. és mondd meg neki hogy fontos neked, most van a legjobban rád szüksége, szorítok neked" mosolyodott el halványan, mire megköszöntem, és hazafelé vettem az irányt.