a halál tábor ; larry

24. ✨

hello, it's mee 👼
eljött a 24. rész is, omg
a részről annyit, hogy ne öljetek meg, please
és kitartást a sulihoz, már nincs sok hátra, fél lábon is kibírjuk!:)
jó olvasást, ilysm ❤

xx A

louis

"louis! rég láttalak!" ölelt át barátiasan liam.

"hát igen, kissé eltűntünk" mosolyodtam el a szép emlékekre gondolva.

"na, mesélj" ült le az ágyára liam. olyanok voltunk, mint a tinilányok, így még nyílvánvalóbb, hogy a harryvel való kapcsolatomban én töltöm be a lány szerepét.

csak meséltem és meséltem liamnek, míg kezdett sötétedni.

"most megyek li. harry bizonyára már vár engem" léptem ki az ajtón, liamnek intve.

sietősen lépkedtem london utcáin, ugyanis ilyenkor sok rossz lélek mászkál.

szerencsésen a lakásba érkeztem, a kulcsot pedig letettem a pultra.

"hazza?" néztem be minden szobába, de minden üres volt. egyedül a fürdőszoba volt kulcsra zárva, azt nem tudtam kinyitni.

tanácstalanul álldogáltam a nappaliban, azt hittem, itthon vár engem.

"szia louis" karolta át valaki a derekamat, mire majdnem felsikítottam.

"harry, ezt ne csináld, frászt kaptam!" forgattam meg a szemeim, és szembefordultam vele.

lehunyta a szemeit, én pedig végigsimítottam a vak szemén, majd magamhoz húztam, hogy meg tudjam csókolni.

"van egy meglepetésem" vált el tőlem mosolyogva.

"és tudhatom mi az?" kíváncsiskodtam.

"igen. de..csukd be a szemed, cica" nyomott puszit az arcomra majd felkapott, mint egy menyasszonyt.

"hazz el ne ejts, csukva van a szemem" karoltam át a nyakát az egyik kezemmel.

"ígérem lou hogy foglak."

még a kulcs zörgését hallottam majd kellemes meleg csapott meg.

harry letett a földre, és szólt, hogy háromra kinyithatom a szemem.

"egy..kettő...három!"

és kinyitottam.

a nagy fürdőkád tele volt rózsaszirmokkal, a kád peremén, és a földön pedig illatos gyertyák égtek. minden olyan csodálatos volt.

"úristen harreh!" ugrottam rögtön a nyakába, ő pedig nevetve fogadta ezt.

*****

a palacsintákat az asztalra helyeztem, és úgy vártam harryt. lábammal dobogtam ugyanis 20 perce itthon kéne lennie, és ilyenkor sosincs jó előérzetem. mindig azt hiszem, valami történt, de én mindig csak a legrosszabbra gondolok...lehetséges, hogy csak gondja akadt, inkább nem hívom fel, nehogy zaklassam.

már 45 perce itt kéne lennie.

kézbe vettem a telefonomat, ami elkezdett rezegni.

azonnal felvettem, ugyanis biztos voltam benne, hogy hazza az.

"jó napot kívánok, ön louis tomlinson?" kérdezte valaki.

"igen, én vagyok."

"elnézést a zavarásért, a belvárosi kórházból hívom önt. ön harry styles hozzátartozója?"

kérlek ne.

"igen, az élettársa vagyok" vágtam rá remegve.

"kérem, jöjjön be a kórházba. harry styles súlyos autóbalesetben szenvedett."

egyszer minden jónak vége lesz.