a halál tábor ; larry

10.✨

heyheyhey
itt az újabb szombat c:
ez sajnos elég rövid lett, sajnálom:(
de viszont itt van lassan a tavaszi szünet, úgyhogy akkor biztos hozok részt💓
jó olvasást ❤

xx A

louis

utáltam a reggeleket. de ez megváltozott, amióta úgy ébredek, hogy két kar körülöleli a derekamat.

ez a két kar harryé volt.

"harry." suttogtam.

meg se moccant.

"harry!" kiabáltam a fülébe mire kipattantak a szemei.

ahogy rámnézett nagy mosoly terült el az arcán, ami rám is átragadt.

"ne ordíts." motyogta a nyakamba, mire felkuncogtam.

imádom, amikor morcos.

"sajnálom. de téged nehéz ébreszteni, harold." nevettem.

"te sem örülnél ha ezt tenném."

"nem volt más választásom!" háborodtam fel.

"ja, gondolom." vigyorgott és megcsókolt.

harry szemszög

lou gyakorlatilag kihúzott az ágyból, de nem is bántam.

"jó a kilátásom." mosolyogtam rá perverzen.

erre csak a szemeit forgatta. tipikus louis.

"itthagylak!" vágta be a sértődöttet.

ekkor eszembe jutott valami.

"figyelj, lou, menj előre. én is mindjárt megyek, rendben?" néztem rá.

biztos tudta, hogy komolyan mondtam, mert csak egy aprót bólintott és kiment.

pár percig még pihentem, majd kikászálódtam és a mosdó felé vettem az irányt. elővettem az imádott pengémet. igazából én sem tudtam, mit akarok kezdeni. de szükségesnek éreztem, hogy legalább minimálisan bántsam magam. a tükörbe pillantva rájöttem, hogy az életem mennyire el lett rontva. már csak louis maradt nekem, és ő azt mondta, hogy sosem hagy el. sóhajtva eltettem a pengét, és az agyam hátsó felébe tuszkoltam ezeket a rossz gondolatokat.

inkább kimentem. arra gondoltam, hogy louis az ebédlőben lehet.

de nem volt ott.

körbejártam az egész helyet. sehol sem láttam.

csak annyit láttam, hogy távolról valaki eszeveszetten fut felém.

niall.

"mi az, niall?" kérdeztem idegesen.

"lou...ő.." lihegett, mire pördült velem egyet a világ.

nem lehet lounak semmi baja!

--------------

ui.: hozzak még harry szemszöges részt?:)