5SOS + 1D *KE* SZTORIK

Lucas

Kezdő fotós vagy. Épp a vizsgádra igyekszel, ami egy igazi photoshoot elkészítése. A tanárod lesz a vizsgáztatód is.

-Elég hamar ideértél. - mondta mosolyogva, amikor beléptél a fotóterem ajtaján.
Szeretnék mindent a lehető legjobban megcsinálni és ugyebár kapkodva ez nem lehetséges. - válaszoltad lepakolva a felszerelésedet.

Még most, a vizsga előtti órákban sem tudod, kit kell majd fényképezned, hiszen a vizsga része az is, hogy meg tudod-e oldani, ha esetleg nehéz esetet kapsz.
Minden előkészítettél, pont időben.

-Dél van. Akkor kezdhetjük? - kérdezte Adam, a tanárod.
-Igen. Mehet! - válaszoltad egy nagy mosoly kíséretében.
-Luke, gyere be! - kiáltott ki Adam, majd az ajtóban megjelent Luke Hemmings. Köpni, nyelni nem tudtál a meglepettségtől. Ismered, hát hogy ne ismernéd az egyik kedvenc együttesed vezető énekesét és gitárosát.

Zavartságodat próbáltad leplezni, ám az arcod minden egyes alkalommal pirosba borult, amikor találkozott a tekintetek.

-Szia! Luke Hemmigs! - lépett eléd és kezet nyújtott. Először csak nézted, majd lesz*rva azt a szokást, hogy a nő nyújt először kezet, megráztad azt.
-(T/N). - mutatkoztál be.

Adam leült az egyik sarokba, ahonnan mindent a lehető legjobban lát és hall, majd figyelmesen követte minden egyes mozdulatodat.

Luke szinte minden egyes interakciódat figyelmen kívül hagyta, és az idegeidre ment. Hiába a kedvenced, ez mégiscsak a vizsgád, és a karriered múlik rajta. Türelmes voltál, szépen, lágy hangon kérted meg, hogy tegye azt, amit te mondasz, de ő folyamatosan csak úgy viselkedett, mint egy beképzelt világsztár, ami részben igaz is.

Két órád volt a képek elkészítésére, majd még egy a tökéletesítésükre.
Fogalmad sem volt, hogyan is sikerült, hogy mindent jól csináltál-e, de egyben biztos voltál. Nem ilyennek képzelted el Őt. Hatalmasat csalódtál, és kezdtél hinni abban, hogy a hírnév mindenkiből a legrosszabbat hozza ki.

Adam három óra múlva, Luke-al karöltve tért vissza.

-Na, had lám azokat a képeket! - állt meg melletted egy kacér mosollyal. Te teljesítetted kérését, minden egyes képet megmutattál, elmondtad, mit változtattál rajtuk, mit hagytál eredetiben és szerinted, mit lehetne még rajta javítani, persze csak ha Luke is beleegyezik, ugyanis az engedélye nélkül nagyobb, komolyabb változtatást nem tehetsz. - Gyönyörű munka. - szólalt meg végül.
-Ez mit jelent? - kérdezted félénken.
-Először tisztáznék pár dolgot. Luke valójában nem ilyen. Én kértem meg, hogy viselkedjen a lehető legrosszabbul. Látni akartam képes vagy-e megbirkózni egy igazi nehéz esettel, főleg úgy, hogy az egyik bálványod. Tökéletesen helyt álltál, minden nehézséggel szembe néztél és megoldottad. Gratulálok, a vizsgát tökéletesen teljesítetted! - nyújtotta kezét gratulálni. Akkora kő esett le a szívemről, hogy még a másik teremben is hallani lehetett zaját. Még a szememből a könnyek is kicsordultak.
Luke végig Adam mellett állt, téged figyelve. A tanárod szövege után azonban ő szólalt meg.
-Én először is szeretnék elnézést kérni a viselkedésemért, ahogy Adam mondta, nem én vagyok ekkora f*sz. Másodszor is, a bizonyítványod. - nyújtotta át az említett tárgyat. - Gratulálok! - mosolygott és ölelésre nyitotta karjait, amibe úgy zuhantál bele, mintha mindig is ott lett volna a helyed.
-Köszönöm! - hálálkodtál, miközben a nyakába fúrtad arcodat.

Miután mindent elpakoltatok, Luke megállt előtted.

-Annyira megtetszettek a képeid, a stílusod, hogy szeretném, ha a többiekről is csinálnál egy ilyen fotósorozatot. - kért meg rá, amire persze egy hatalmas igen volt a válaszod. - És ma este szívesen látlak a koncerten. - kacsintott rád, és a kezedbe nyomott egy VIP jegyet.