5SOS + 1D *KE* SZTORIK

Luke (18+)

Lucassal lassan 1 éve alkottok egy párt. Az évfordulótokra szeretne meglepni valamivel, de persze te is őt.

- Ma estére ne tervezz semmit! – mondja izgatottan.

- Oké, akkor szólok, hogy a napján pedig te ne tervezz semmit!

- Jó, az még egy hét, remélem, nem jön közbe semmi. – néz rád agy kis aggodalommal.

- Ne jöjjön! Én szóltam időben! – kacsintasz rá. – És, este hova megyünk? – lépsz elé, felsője tetejét megmarkolod, és úgy húzod magadhoz egy csók erejéig.

- Titok! De öltözz csinosan, mégis kényelmesen! Ne érezd magad feszéjezve a ruhád miatt! – szakítja meg a csókot addig, amíg el nem mondja, de utána egy újat kezdeményez.

Este még az utolsó simításokat végzed magadon, de csengetnek. Tudod, hogy Luke az, mert már idő van. Lesietsz a lépcsőn, ügyelve, hogy ne törd ki a nyakad a magas sarkúdban. Fekete ruhád úgy simul a testedre, mintha ráöntötték volna, hajad egy laza kontyban, sminked pedig a szemed hangsúlyozza.

- Gyönyörű vagy! – csókol meg az ajtóban.

- Te sem panaszkodhatsz! – nézel végig rajta. Elgondolkozol, hogy talán most először látod öltönyben és fessebb, mint valaha. – Többször is hordhatnál elegánsabb darabokat! – karolsz belé, amíg elkísér a bérelt kocsiig.

- A fekete csőfarmer nem elég elegáns? – néz rá, egyik szemöldökét felvonja és próbál komolyságot tettetni, de a végére elmosolyodik. Gyönyörű mosolya téged is mosolygásra késztet.

Megérkeztek egy elég elegáns, de nem túl hivalkodó étteremhez, ahol a pincér elvezet a lefoglalt asztalig. Egy meghitt sarokban van, két gyertya világít az asztalon, köztük pedig egy vázában 3 szál vörös rózsa díszeleg.

A pincér végig a kedvetekben jár, a vacsora tökéletesen telik, jókat beszélgettek a fogások között, majd elérkezik a vége. Luke kezei közé fogja a te két kezed és mélyen a szemedbe néz.

- Ez az egy év az eddigi életem legszebb egy éve. Örülök, hogy az életem része vagy, és remélem nem csak ezt az egy évfordulót ünnepelhetjük majd egy párként. Őszintén mondhatom, hogy teljes szívemből szeretlek! – mondja halkan, szinte suttogva. Szemeidbe könnyek szöknek, de nem akarod elsírni magad.

- Luke! – szólalsz meg, de a torkodban a gombóc nem hagy többet mondani. Nyelsz egy nagyot, és próbálod magad összeszedni. – Szerencsésnek érzem magam, hogy engem választasz nap, mint nap. Bármikor lecserélhetnél, hisz megteheted, de te kitartasz mellettem és mindent megteszel kettőnkért, még akkor is, amikor elviselhetetlen vagyok. A legrosszabb napjaimon és reményt adsz, és elhiteted velem, hogy minden szebb és jobb lesz, majd te váltod be az ígéreteidet. Miattad lesz mindig minden egyes napom szebb és jobb. Te vagy az oka a mosolyomnak. Hihetetlenül szeretlek Lucas Hemmings! – mondod és az utolsó mondatnál gördül ki a szemedből egy könnycsepp, amit a boldogság formált.

Romantikus csókban forrtok össze, ami a kocsiban egyre csak forrósodik, és mindkettőtöktől többet és többet követel. Luke a saját címét mondta be a sofőrnek, így hozzájuk mentek. A házba érve Lucas megemeli a csípőd, te összefonod a lábaidat a dereka körül és így visz fel szépen lassan az emeletre, majd a szobája ajtaját a lábával csapja be. Óvatosan lefektet az ágyra, majd feléd mászik. Csókotok egyre vadabbak és egyre többet kérnek. A zavaró textildarabok lassan a földön landolnak. Luke a szemedbe néz.

- Biztosan szeretnéd? – kérdezi levegő után kapkodva.

- Igen! – nézel a vágytól feketén csillogó szemébe.

Nem vár sokat, megteszi a következő lépést. Bármennyire is kellemetlen először, egyre jobban élvezed.

- Szeretlek! – gurul le rólad a végén és szorosan magához húz.

- Én is! – súgod fülébe.

A csodálatos este után Luke karjai között alszol el, és ott is ébredsz reggel. Visszagondolsz az este történtekre és egy őszinte mosoly húzódik szádra.