5SOS + 1D *KE* SZTORIK

Louis T. (18+)

Louis egy igen jó barátod, de te már rég többet szeretnél tőle, csak nem tudod, hogyan mondd meg neki és igazából a választól is rettegsz. Nem akarod a barátságotokat is elrontani, de már nem tudod magadban tartani. Úgy döntesz, este áthívod filmezni és mindent elmondasz neki. Így is teszel. Még iskolában beszélsz vele, hogy estére tegye magát szabaddá, amit a legjobb barátnőjének meg is tesz.

Este kopognak a szobád ajtaján, te pedig még az utolsó simításokat végzed a hajadon. Enyhén kiöltöztél és sminket is tettél fel, hátha így többet érsz el nála. Mosolyogva nyitsz ajtót. Louis áll előtted melegítőben és egy laza pólóban chipssel a kezében. Mosolyogva bemegy.

- De kiöltöztél, készülsz valahová? – kérdezi már a szobából.

- Jajj, nem dehogyis. – raksz egy tincset a füled mögé. – Baj? – kérdezed félénken.

- Nem, nagyon jól nézel ki, csak nem értem, miért. Sosem szoktál filmezéshez farmert venni, pláne nem sminkelni.

- Köszi. – pirulsz el alig láthatóan, de zavarod nem tudod leplezni. Nagyon izgulsz, amit Ő is észrevesz.

- Na, mondd csak, hová készülsz? – húz az ölébe. Nálatok ez megszokott, van hogy a suliban is így ültök.

- Tényleg sehová.

- Akkor meg miért izgulsz?

- Nem izgulok – kacagsz, ezzel terelve, de már jól ismer, nem tudod átverni.

- Ne hazudj! Tudom, hogy van valami. – kezdi az oldaladat bökdösni, mert tudja, ott vagy a legcsikisebb.

Röhögve landolsz teljes egészedbe Louison, aki már az ágyon fekszik. Tekintetek találkozik és mint a filmekben, egyre csak közeledik ajkatok, majd elcsattan egy csók. Mindketten hirtelen rebbentek szét, te a szádhoz kapsz. Legbelül majd kiugrasz a bőrödből, de nem mutatod ki.

- Sajnálom! – kezded.

- Ne! Nincs mit! Az én hibám volt. – mondja, és pont ezzel ütve a legnagyobbat. Az ő „hibája", tehát csak egy hiba... Szemed hirtelen könnyes lesz és kirohansz a szobából. Pár perc múlva visszamész és Louis még mindig ugyanabban a pózban ül, rád várva. – Figyelj! Nem akartalak megbántani és úgy érzem, jobb lesz, ha most hazamegyek. – kezdi zavartan és az ajtó felé indul.

- Várj! Még tudnod kell, hogy nekem nem csak egy hiba volt. – mondod, Louis pedig szó nélkül kimegy.

Nem ezt vártad és csalódott is vagy. Úgy érezted a csók közben, hogy neki is jelent valamit.

Lassan éjfélt üt az óra, te pedig még mindig a történteken agyalsz. Félsz, hogy keresni sem fog. Gondolkodásodat egy hatalmas koppanás zavarja meg, amitől megijedsz. Az ablaknak ütközött valami. Majd megint. És megint. Félve kikelsz az ágyból, elsétálsz az ablakig és kinyitod.

- Ne haragudj rám! – suttogva kiabálja Louis az ablakod alatt állva. – Tudnod kell, hogy nekem sem csak egy hiba volt és azért se haragudj, amiért olyan gyorsan leléptem. – néz rád.

Leszaladsz hozzá és egy szenvedélyes csókban forrnak össze ajkaitok. Egyre fentebb kerültök, mármint a házban. A szüleid mélyen alszanak, így még erre sem kelnek fel. Csókotok egyre csak követelőzőbb és követelőzőbb. A szobádba érve, az ajtót kulcsra zárod – biztos, ami biztos alapon. Louis mögéd lép, derekadra rakja kezét és a tarkódat kezdi csókolgatni. Egyre lentebb haladva a gerinceden végig. Libabőrös leszel tőle és egyre türelmetlenebb. Megfordulsz és lekapod róla a felsőjét. Türelmetlenségedet látva egy pajzán mosoly jelenik meg az arcán és közelebb húz magához. Megcsókol. Nyelvetek őrült táncot járnak, vagy mondhatnám úgy is, hogy életre-halálra harcolnak egymással. Elsétáltok az ágyad végéhez, amire Louis óvatosan felfektet. Ahogy veszi le a ruhádat, úgy ad minden egyes textildarab nyomára egy-egy csókot. Elér a fehér neműdhöz, és engeded, hogy levegye. Te is megszabadítod minden zavaró darabtól és végre egymáséi lesztek.