5SOS + 1D *KE* SZTORIK

Calum

Egy rádiónál dolgozol, mint interjús. Fiatal korod ellenére már most saját projekteket szervezhetsz, úgy alakítod a munkád, ahogyan csak szeretnéd, így úgy döntöttél, meghívod a 5 Seconds of Summer-t egy interjú erejéig.
Nem volt nehéz választás, hiszen amióta Luke feltöltötte a kis videóit odáig vagy érte, majd pedig értük. Egy körzetben laksz velük, egy iskolába jártál velük és látni azt, hogy mennyi mindent elértek, boldogsággal tölt el.

Az interjú előtti hetedet azzal töltötted, hogy megírd a kérdéseket, hogy kitalálj valami érdekesnek mondható "játékot" vagy kihívást, és úgy érzed, sikerült is. Már csak rajtuk múlik, hogy mennyire fog nekik tetszeni.

Azon a napon a lehető legjobbat hoztad ki mind a külsődből, mind pedig a személyiségedből, ami amúgy is elragadó.

Beülve a helyedre, felvéve a fülhallgatót, suttogva gyakorolsz. Nem akarod, hogy bármi is balul süljön el, így tényleg minden energiádat ebbe fekteted.

- Nagyon csinos vagy ma! - dicsér meg az egyik munkatársad.
- Köszönöm! Te sem panaszkodhatsz! - mosolyogsz rá kedvesen.

Körülbelül fél óra múlva meg is érkeztek a srácok. Odaadtad nekik a kérdéseket, hogy kezdés előtt tanulmányozhassák, a játékot, illetve a játékokat nem árultad el nekik.

- Mintha láttalak volna már. - szólal fel Mike pár perc után.
- Egy iskolába jártunk. - mosolyodtál el.
- Akkor ezért! - nevet fel kissé kínosan. - Ne haragudj, hogy nem ismertelek fel. - szabadkozik.
- Ne, semmi gond. Megértem. Nem voltam túl népszerű, és annyi arcot láttatok az elmúlt években, hogy ez természetes.
- Pedig egy ilyen gyönyörűre emlékezni illene. - csatlakozik a beszélgetésbe Calum is. Bókjától elmosolyodsz és egy kissé el is pirulsz. Azonban mielőtt reagálni tudnál, szólnak, hogy 5 perc és kezdés.

Elfoglaljátok a helyeiteket, felveszitek a fülhallgatókat és felvillan a piros kis gomb, jelezve, hogy adásban vagytok.
Köszöntöd a hallgatókat, elmondod a szlogenedet, majd bemutatod a mai vendégeidet. Ők is köszöntik a hallgatókat, majd átadják a szót neked.
Minden remekül halad, a kérdéseket érdekesnek találják, és örömmel válaszolnak rá. Jó esik nekik, hogy a legtöbb kérdés a zenéjükről szól, nem pedig a magánéletről, bár pár olyan is van, de nem erre fektetted a hangsúlyt.

- Mint minden vendégemnek, nektek is hoztam úgynevezett játékokat. Remélem, készen álltok! - hangodban a felhívás remekül hallatszódott. Mivel rádiós vagy egy ideje, elsajátítottad a hangjátékot, így bármikor bármit tökéletesen ki tudsz fejezni a hangoddal.
- Készen hát! - csapták össze tenyereiket, fogadva ezzel a kihívást.
- Remek! - mosolyodtál el - Az első feladat a következő lenne: mindannyitok előtt található három kártya. Mind a három kártyán találhattok egy-egy részletet valamelyik dalotokból és alatta egy hangulatot. A feladat az lenne, hogy a megadott hangulatban olvassátok fel a szöveget, lehetőleg nevetés nélkül.
Az első körben már a levegővételen is nevettek, hiszen egy drámai, romantikus dalszöveget elég nehéz unottan, komolyan, dühösen vagy éppen részegen felolvasni. Főleg akkor, ha nekik amúgy is nehezükre esik a komolyság.
- Ez jó volt! - szólt fel Ashton a játék végén.
- Nekünk az élmény! - nevettél. - A következő egy kicsit könnyebb lesz. Találtok még három, más színű kártyát. Mindegyiken egy rajongói üzenet áll. Körülbelül egyforma hosszúak. A feladat őket dalba foglalni. Gondolom ez egy kicsit kézenfekvőbb számotokra. - mosolyogsz és Calumra nézel, aki egész végig téged figyelt. Szemei csak úgy szikráznak, ahogyan a tieid is, mikor rá nézel. Szinte vibrál köztetek a levegő, amit a többiek is éreznek, látod a testbeszédükön.

Miután ezt a feladatot is több-kevesebb sikerrel teljesítették, még bejátszottál tőlük egy dalt, majd elköszöntetek hallgatóidtól.

Kimentetek a helyiségből, a táskádért nyúltál, amikor Calum megállt előtted.

- Nagyon köszönjük ezt az érdekesés vicces délutánt! Ritka az olyan interjú, ami ennyire tökéletesen sikerülne. - mosolyog.
- Köszönöm! Örülök, hogy nem okoztam csalódást. - mosolyogsz, és arcod egyre vörösebb.
- Szóval... mi egy iskolába jártunk? - kérdezi fenntartva ezzel a beszélgetést.
- Igen. - válaszolsz várakozóan. Látod rajta, hogy nem ez lett volna a fő kérdése.
- Mit szólnál hozzá, ha néha összefutnánk? - kérdezi megszakítva a szemkontaktust.
- Örömmel futnék veled néha össze. - mosolyogsz és megismétled szavait.
- Komolyan? - néz rád hitetlenkedve. - Mármint, az király. - mosolyodik el, és érzed zavartságát.
- Calum, miért vagy ennyire ideges? - kérdezel rá. Rádiós létedre, már nincs benned az a tipikus feszéjérzés.
- Nem igazán kerülök ilyen közel ennyire szimpatikus lányokhoz. Talán ez lehet az oka. - nevet fel kínjában.
- De én nem harapok, engedd el magad. Úgy jobb lesz. És itt a számom, bármikor hívhatsz! - mosolyogsz rá, majd elindulsz a kijárat felé.

Két napon belül kapsz is egy hívást Calumtól, majd egyre többet. Remekül érzitek magatokat egymás közelében, és a kapcsolatotok is egyre szorosabb.