5SOS + 1D *KE* SZTORIK

Bárki;)

Hatalmas kő esett le a szívedről, mikor végre megmondtad a jelenlegi párodnak, hogy nem tudod szeretni. Hiába próbáltad meg, egyszerűen nem tudtad kiverni a fejedből (kedvenced)-t. Mindig lejátszottad a fejedben azt a napot, amikor a szemeibe nézhettél és magadhoz ölelhetted. Az első és egyben az utolsó csókotok is ekkor csattant el, ő ugyanis költözött. Hihetetlen tehetséggel áldották meg, és ha egy ilyen kisvárosban marad, örökre a homályban él, de hála neked, és a biztatásodnak, rávette magát és persze a szüleit, hogy kitörhessen. Bekerült egy bandába, és boldogan éli a mindennapjait, amíg te a szobádban ücsörögsz és önző módon azt hajtogatod magadnak, hogy kellett neked biztatnod. Ha nem tetted volna, még most is melletted lehetne és szerethetnéd. Együtt élnétek a teljesen normális emberek hétköznapjait, de boldog lennél.

- A francba! – ordítod suttogva, miközben egy csatot vágsz a tükörhöz. – Felejtsd már el! Ha neki sikerült, neked is menni fog! – törlöd le az első és egyben utolsó könnycseppet is az arcodról és egy kényszermosolyt erőltetsz az arcodra.

Magadat is becsapod, ezt te is tudod, hiszen sosem fogsz tudni rajta túllépni. Ha valakit teljes szívéből szeret az ember, jobbat sosem fog találni, maximum olyat, akivel jól érzi magát, viszont úgy szeretni, ahogyan őt, nem fogja.

Felfogattad a hajad egy lófarokba és elindultál az iskolába. Beérve a szokásos unalmas napokat éled át már lassan 6 hónapja.

- Egy hét és fél éve, hogy elment. - gondolkozol hangosan, amit a tanár is meghall.

- Mit mondtál? – áll meg feletted.

- A megoldás 67. – feleled.

- Igen, annyi. – mondja és tovább megy.

Kifújod az eddig bent tartott levegőt és megkönnyebbülve írod a következő feladatot.

Hiába vannak ott a barátaid, valami mégis hiányzik. Ők is tudják, hogy nélküle nem vagy önmagad, és pont emiatt nem igazán tudnak segíteni. Próbálják elterelni a figyelmedet, ami néha sikerül, néha pedig nem. Te is próbálod kizárni őt, amennyire csak tudod, de mindenhol találkozhatsz vele. Képek az interneten, újságban vagy éppen valamelyik polcon az áruházban.

Hazaérve unottan vágod magad hanyatt az ágyadon és újra a gondolataidba fordulsz. 2 hónapja ment el, de azóta egyszer sem keresett. Nem is ígérte meg, hogy fog, de akkor is rosszul esik, hiszen előtte minden rendben volt. Nem tudod kiverni a fejedből az öleléseit, a puszijait, a dicsérő szavait, de legfőképp a csókját. Abban a pillanatban úgy érezted, ő is viszonozza érzéseidet, hiszen akkor nem csókolt volna meg.
Fél év. Fél év alatt fenekestül felfordult az élete, de kizárt dolognak tartod, hogy 2 perce ne lenne szabad. Neked annyi is elég lett volna. Csak egy telefon, vagy csak egyetlen egy SMS, de semmi. Csalódott vagy és elárulva érzed magad.
Hirtelen megszólal a telefonod és még mindig abban reménykedsz, hogy egyszer Ő lesz az, de mindig csalódnod kell.

- Szia! – köszönsz bele monoton hangon.

- Szia! – jön a válasz. – Tudom, hogy nem tudsz szeretni, de barátok még lehetünk, nem? – kérdezi tőled a volt barátod.

- Persze, és még egyszer, tényleg sajnálom.

- Akkor jó. Ma este lesz egy buli, ahová hivatalos vagyok és kéne vinnem valakit. Eljönnél velem?

- Dan, megbeszéltük, hogy vége. A barátok max moziba mennek el.

- De nem mehetek egyedül, az gáz lenne. Kérlek! – váltott vékonyabb hangra, hiszen ezzel a dologgal mindig meg tudott nevettetni és most is sikerült.