Ashton *KE*

834 45 4
                                    


Épp reggelit készítesz, amikor két kéz simul a derekadra, majd körbefonja rajta. Forró csókok lepik be a tarkód és a vállad.

- Ashton, mit csinálsz? – kérdezed halkan, szinte suttogva, miközben a mosolyod egyre szélesebbé válik.

- Libabőrös vagy. – állapítja meg mosolyogva.

- Ennyi idő után is kihozod belőlem. – fordulsz vele szembe, kezeidet a tarkójára rakod, majd megcsókolod.

- Ellenállhatatlan vagyok...

- Meg nagyon szerény is. – mosolyodsz el újra, és a reggeli felé fordulsz, de Ash megállít.

- De szeretsz és ez a lényeg.

- Hogyne szeretnélek? Amióta ismerlek szeretlek. – válaszolod nosztalgiázva.

- Igen. Az eső, a tönkrement esernyő, a kocsi, ami felcsapott, és aki a kocsit vezette.

- Direkt csináltad?

- Mit?

- Hogy belehajtottál a pocsolyába. Láttad, hogy sétál arra valaki, de te mégis belementél.

- Igen, mert láttam, hogy te vagy az. Suli óta kedveltelek, csak nem éreztem magam elég menőnek hozzád. Te mindig is a jobb körökbe tartoztál, én meg mindig az ellenkezőbe.

- Te is tudod, hogy ez butaság. Mindig csodáltam a kitartásotokat, hogy a sok nehézség és gúny ellenére is azt csináltátok, amit szerettetek. Bejött. Nektek sikerült. És azok, akik akkor bántottak, most csak irigykedve figyelik mi mindent értetek el önerőből.

- Köszönöm, hogy kiálltál mellettem. Erőt adtál.

- Ez fordítva van. Ahogy láttam, hogy mennyi erőd van, attól volt erőm nekem is.

- Ez is bizonyítja, hogy szükségünk van egymásra. – csókol meg.

- Anya! Mit csinál apa? – kérdezi a lányotok a nadrágod szárát húzgálva.

- Hé, te hogy kerülsz ide? – guggolsz le hozzá.

- Nem tudtam aludni. Apa már nagyon éhes lehet, ha téged akar megenni. – mondja aggódva. Egymásra néztek Ashtonnal és mindketten elmosolyodtok.

- Igen, meglehet, de ha nem vigyázol téged fog megenni helyettem. – biccentesz a fejeddel, és Ash megértette a célzást.

- Igen, úgy van. Menekülj, ha nem akarod, hogy reggeli légy! – kezd el játszani vele, amire a kislány sikítva rohan ki a konyhából.

- Szeretlek! – mondod Ashtonnak.

- Én is téged, illetve titeket. – válaszol, majd a kislányotok után rohan.

A konyhában állva egy darabig még mosolyogva figyeled a hangos játékot, aztán újra a reggeli készítésének adod át magad. Közben végig azon jár az agyad, hogy mennyire szerencsés vagy. Sosem gondoltad volna, hogy Ashton mellett kötsz majd ki, most pedig elképzelni sem tudnád az életedet nélküle. Ráadásul ő még nem is tudja az örömhírt, miszerint várandós vagy a 2. gyermeketekkel, ami az esküvőtök után 8 hónapra fog megszületni.


5SOS + 1D *KE* SZTORIKHikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin