Together [L.S.] ☆szünetel☆

II.

Sziasztok!:)
Megérkezett a második rész, ami inkább felvezető jellegű, rövid rész lesz. Nincs benne sok esemény, de a következő rész ígérem, izgalmasabb lesz. Xx

-A szüleink pár percen belül megérkeznek-jelentette ki Louis, majd visszacsúsztatta mobilját a zsebébe.-
Felakaszthatom a kabátom?
-Persze, nyugodtan.
Óvatosan kibújt ruhadarabjából, majd a falra szerelt fogashoz lépett. Lábujjhegyre állva nyújtózkodott, de még így sem érte el. Istenem, de apró.
Fülig vörös arccal fordult felém, kérlelő tekintettel.
-Segítenél?
-Természetesen-pirultam el én is.
Egy könnyed mozdulattal szerettem volna átvenni kabátját, ám ujjaink egy másodpercig összeértek.
Lefagytam. Teljesen leblokkoltam.
Nem tudom, mi történik velem. Nemrég érkezett ez a fiú, de mégis mit művel velem?
A legmeglepőbb, hogy én húztam el előszőr kezem a meglepődöttség, ijedtség, és izgalom miatt, hiszen fogalmam sincs, mi következett volna, ha nem teszem. Ahogy kabátját közelebb húztam magamhoz, csodás mentaillatot éreztem. Óriási önkontroll kellett ahhoz, hogy ne szorítsam magamhoz, bújtassam bele arcomat, és beszívjam édes illatát. Ehelyett csak egy könnyed mozdulattal felhelyeztem a fogasra.
-Kérsz valamit inni, Louis?-kérdeztem meg udvariasan, a nappali felé vezetve őt.
-Egy pohár vizet kérek szépen-mondta éles, de lágy hangján, majd óvatosan helyet foglalt a kanapén.
Kisiettem a konyhába, és levettem a szekrényből a kedvenc poharamat. Azt szerettem volna, hogy ebből igyon. Rajtam kívűl még senki nem ivott ebből a pohárból. Még anyukámtól kaptam. Kinyitottam a hűtőt, és kivettem a mentes ásványvizet. Öntöttem a kicsi pohárba, majd óvatosan felvettem, és odaadtam Louisnak. Melléültem, figyelve, hogy ne loccsanjon ki a vize. A poharat az ajkaihoz emelte, és nem tudtam megállni, hogy ne nézzem folyamatosan. Louis oldalra pillantott, én pedig hirtelen elkaptam tekintetem. A fiú arcán hatalmas mosoly terült szét, orcája ismét piros lett. Imádtam. Imádtam amikor elpirul, pedig még csak kétszer tette. Egy óvatos mozdulattal elemelte szájától a poharat, majd ismét rámemelte tekintetét, és éppen szólásra nyitotta rózsaszín ajkait, amikor erős kopogtatást hallottunk a bejárati ajtó felől.