Together [L.S.] ☆szünetel☆

XIII.

Sziasztok!
Ne haragudjatok a késésért, ma érkeztem haza a nyaralásból, úgyhogy amint tudtam, megalkottam a következő részt.
Jó olvasást! Xx

{Louis szemszöge}

Nagyon jó volt az első nap az iskolában. Elég rendesek az osztálytársaim, illetve a tanáraim is.
Miután vége lett az óráimnak, siettem a bejárat elé, hiszen Harryvel ott beszéltük meg a találkozót. Istenem, mennyire hiányzott, ezalatt a pár óra alatt is.
Ahogyan egyre közelebb értem a megbeszélt helyhez, hamarosan megláttam magas alakját, és a göndör haját. Annyira imádom.
-Szia, Harry-köszöntöttem, és szorosan magamhoz vontam.
-Louis-suttogta óvatosan a mély hangján, mégis annyira gyengén. Olyan érzékeny ez a fiú.
Óvatosan elhúzódott tőlem, így láthattam, hogy arca kissé kipirult. Rámemelte a zöld tekintetét , amelyben egy kis sajnálatot véltem felfedezni.
-Harry, minden rendben?-kérdeztem óvatosan, és a kezeim közé vettem arcát.
-Igen, persze. Csak...nem tudok most veled menni. A tanárnő mondta, hogy korrepetálnom kell egy osztálytársamat matekból.
A francba! Most egyedül kell hazamennem, és nem Harryvel a karjaim között. Pedig egész nap erre vártam.
Mondjuk, meg is várhatnám....
-Megvárjalak, Göndör?
-Nem tudom.... azt hiszem, kissé hosszú ideig kell korrepetálnom ma-süti le a szemét szomorúan. Annyira édes, nem bántja meg az illetőt, csak "hosszú ideig" foglalkozik vele. Ő egy angyal. Az én angyalom.
-Rendben, Drágám. Otthon találkozunk-húztam megint magamhoz, ugyanakkor láttam, hogy mennyire vörös az egyébként hófehér arca.
Végül megcsókoltam, majd útjára engedtem.
A dögunalmas hazaút után arra számítottam, hogy egyedül leszek otthon, de az ajtó nyitva volt.
Óvatosan beléptem, és láttam, hogy anya bőröndöket pakol.
Mi az ördög ez?
-Anya, mit művelsz?-kérdeztem kicsit indulatosabban, mint szerettem volna.
-Elmegyünk, Louis. Az összes cuccodat előkészítettem. Csipkedd magad.
-Mi van? Mi az ördög ütött beléd? Nem megyek sehová!
-Jössz, és téma lezárva-Istenem, hogy lehet ez az én anyám?
-Egyáltalán hova akarsz menni?
-Az egyik kollégámnál fogunk lakni, átmenetileg.
-Maximum te, mert én mint mondtam, nem megyek sehová.
-Rendben, te pedig 17 éves vagy, kiskorú, és azt csinálod, amit mondok.
-Én aztán nem! Anya, mi ütött beléd?
-A helyedben jönnék, mert a göndör barátocskád fogja bánni-jelenti ki fenyegetően.
Nem hiszem el, hogy ez az én édesanyám. Viszont ismerem, és tudom, hogy képes bántani Harryt. Bármit, bármit megtehet, de Harryt hagyja békén! Nem tudnám elviselni, ha baja esne, egyszerűen nem menne.
-A hallgatásod igennek veszem-mosolygott önelégült arckifejezéssel a sárkány, aki egyben az anyám is-hozom a bőröndöket.
Villámgyorsan előkaptam egy füzetet, kitéptem az egyik lapját, és ráírtam a telefonszámom, majd Harry szobájába hullajtottam, közel az íróasztalához.
Csak ne essen baja.