Together [L.S.] ☆szünetel☆

XIV.

Sziasztok! Ne haragudjatok a rész hihetetlen késéséért, de megint nyaralni voltunk, és holnap reggel újra korán indulunk el itthonról. Megpróbáltam írni egy igazán rövidke részt, sajnálom, de jelen helyzetben ez a legtöbb, amit tehetek. Ígérem, kárpótollak még titeket!

{Harry szemszöge}

Mikor végre hazaértem a suliból, nagy lendülettel benyitottam a bejárati ajtón, majd a szobaajtón, hogy azonnal Louis karjaiba vethessem magam. Legalábbis addig, amíg a szüleink nincsenek itthon. Ám amikor beléptem, rájöttem, hogy senki sincs a szobában rajtam kívül. Kicsit beljebb sétáltam, mire csaknem hasraestem egy papírcetlin. Az egyik felére egy telefonszám volt firkantva, a másik oldalán pedig egy rövidke üzenetet találtam.

"Szia Harry!

Én vagyok az, kérlek, amint tudsz, írj nekem! El kellett mennem, de érted tettem.

Louis"

Már megint mi folyik itt? Egy nap nem telik el úgy, hogy ne történjen semmi....érdekes. Körüljártam a házat, hiszen tényleg nem tudtam, mi jöhet még, és feltűnt, hogy Louis és Jay összes cucca hiányzik.
Gyorsan beírtam a telefonszámot a mobilomba, majd dobtam egy üzenetet.

Te: Lou?

Egy perc sem telt belé, már csengett is a telefonom, amibe Louis azonnal beleszólt. Rögtön megnyugodtam, amint meghallottam hangját.
-Harry? Harry, minden rendben?-a hangja kétségbeesett volt, amitől újra ideges lettem.
-Louis, mi folyik itt?
-Mire hazaértem a suliból, anya az összes cuccomat elpakolta, és közölte, ha nem megyek vele, rajtad áll bosszút. Most egy kollégájánál vagyunk, fogalmam sincs, mi történik-zihálta.
-Szét akar választani minket-mondtam szomorúan, és észre sem vettem, hogy a sós könnycseppek növekvő gyorsasággal gördülnek végig arcomon.
-Nem fog neki sikerülni. Holnap, a suliban ugyanúgy találkozunk. Mindent megbeszélünk, de most mennem kell, mielőtt rájön, hogy beszéltünk. Csak kérlek, vigyázz magadra!-suttogta az utolsó mondtatot, majd kinyomta a telefont.