Together [L.S.] ☆szünetel☆

XVI.

{Harry szemszöge}

Örülök, hogy azért nem tömtem tele magam makarónival, különben szegény Louis hiába rendelte volna meg nekem az ételt. Ki kellett mennie a mosdóba, de már elég régóta időzött ott. Kezdtem aggódni érte. Mintha olvasott volna a gondolataimban, feltűnt a folyosó végén, kezeit nadrágjába törölve. Visszasietett az asztalhoz, majd helyet foglalt velem szemben.
-Louis, minden rendben van?
-Persze-mosolygott erőtlenül, ám őszintén.
-Pizza?-hallottuk meg a pincér hangját, barátom pedig feltette kezét, jelezvén, hogy neki lesz a rendelt étel.
Ezek után kérdés nélkül elémhelyezte a rántott sajtot, jó étvágyat kívánt, majd eltűnt.
-Köszönöm, hogy elhívtál, Louis-mosolyogtam rá.
-Ugyan, Göndör-mosolygott hatalmasat, azzal a mosolyával, amit úgy imádok.
Nekiálltam a falatozásnak, majd amint az első villa rizst a számhoz emeltem, Louis beszélni kezdett.
-Harry, nem tudom, hogy mi az ördög ütött az anyámba, és még a lelkére sem tudok hatni. Állítólag összevesztek az apáddal, illetve a szexualitásomat sem hajlandó elfogadni. Nem is szól hozzám, csak akkor, amikor rámförmed, hogy ne merjek kapcsolatba lépni veled...-az arcán megjelenik egy kósza könnycsepp.
Utálom azt a nőt.
-Lou...
-Nem tud elfogadni. Ma bemutatott nekem egy lányt, akit Eleanornak hívnak. Képes volt felhozni a lakásba, és még utasítgatott engem, hogy legyek hozzá kedves. Harry, de én csak téged akarlak, csak téged. Miért nem fogadja el? Én veled akarok lenni-már zokogott a tehetetlenségtől-Szeretlek, igen. Nagyon. Miért nem érti meg?
Gyűlölöm. Hülye ribanc.
-Hé-a kezemet az övére helyeztem, majd erősen, de mégis gyengéden megmarkoltam azt- Semmi gond, Louis. Egyszer meg kell békélnie. Minden egyes nap találkozni fogunk a suliban. Megoldjuk. Meg tudjuk oldani.

------------

Gemma figyelmesen hallgatta végig az étteremben történteket. A végére már annyira kimerültem, hogy alig bírtam visszatartani a sírást.
-Harry, minden rendben lesz-ölelt meg nővérem, és egy puszit nyomott a fejemre-mindjárt folytatjuk, jó? Valaki kopog az ajtón.
Magamra maradtam a gondolataimmal, majd pár perc múlva valaki óvatosan kinyitotta az ajtót.
-Harry?-Liam.
-Liam?
Óvatosan elémtérdelt.
-Csak átjöttem megnézni, mi van veled, aztán Gemma elmesélt mindent. Annyira sajnálom.
-Az az idegbeteg nő lehet figyelteti Louist-mondtam keserűen.
-Figyelj, azon gondolkoztam, hogy mi lenne, ha az anyukájával elhitetnénk, hogy a barátja vagyok, és eljöhetne velem csavarogni, vagy valami ilyesmi, és eljönnénk hozzátok?
Liamre emeltem szemeim. Hmm, nem is rossz ötlet.
-Annyira köszönöm, Liam.
-Mégis mit, Harry?-kérdezte, nagy mosollyal az arcán.
-Mindent. Hogy ilyen jó barát vagy.
-Semmiség-kacsintott rám.