Together [L.S.] ☆szünetel☆

V.

Mindent elmeséltem barátaimnak, és közölték: belezúgtam.A legszörnyűbb az egészben, hogy igazuk volt. Teljesen igazuk.
Egyébként semmi különöset nem csináltunk, beültünk egyet mekizni, megnéztünk egy idióta vígjátékot, majd átmentünk Niallékhez videójátékozni. Éppen amikor majdnem belőttem Liamnek egy gólt, mai napon másodszorra hallottam telefonom csörögni.
-Szia Harry-apa volt az.
-Szia Apa.
-Haza tudnál jönni? Tudom, hogy a haverokkal lógsz, kikapcsolódsz, de ez elég fontos lenne.
Elég fontos lenne.
-Rendben, nemsokára ott vagyok.
-Hol vagy nemsokára?-kérdezte ír barátom.
-Otthon, Niall. Apa valami nagyon fontosat akar megbeszélni, elvileg. Sajnálom srácok.
-Jaj, semmi baj, Harry. Pattanj be, hazafuvarozlak. Liam, jössz?
-Persze.
Bepattantunk a kocsiba, néhány perc alatt haza is értünk.
-Aztán feltétlen mesélj majd!-szólt utánam Liam.
-Mindenképpen. Sziasztok!
Kinyitottam a kaput, beléptem a bejárati ajtón, és láttam, ahogy apa és Gemma ül az asztalnál. Rám vártak.
-Szia Harry-köszöntek félelmetesen egyszerre.
-Sziasztok.
-Nos, arról lenne szó,-kezdett bele apa egy nagy sóhajjal mondanivalójába- hogy Jayék ide költöznének hozzánk. Tudom, tudom, elhamarkodott lépésnek hangzik, nem így akartuk, de nem tudtuk máshogy megoldani. Most költöztek volna a városba, a szomszéd utcába, már régóta tervezik. Louis nem szívlelte túlságosan az iskoláját, és Jaynek is közelebb van a munkahelyéhez a környék, ezért döntöttek így. Ám közben megismertem Jayt, és minden olyan jól ment. Tegnap nagyon pozitív élményben volt részem, hiszen úgy látom, különösen szívlelitek egymást, és tudom, hogy milyen befogadóak vagytok az emberekkel. Ha így alakultak volna a dolgok, később úgyis összeköltöztünk volna, de így Jayék nagyon rosszul jönnének ki, ha kétszeresen kéne költözniük. Nagyon kimerítő. Tudom, az elején furcsa lenne, de ez így mégiscsak jobb. Talán. Persze csak akkor lenne róla szó, ha titeket nem zavarna, és ha bármi ellenvetésetek van, szóljatok nyugodtan, és...
-Nem, részemről nincs ellenvetés.-vágta rá nővérem-részedről, Harry?
Még csak fel sem tudtam fogni.
Louis.
Ideköltözik.
Együtt élünk.
Együtt. Louisval.
-Persze!-próbáltam nem túl izgatott lenni, ám nem nagyon sikerült visszafognom magam, mivel Gemma hangosan felnevetett, míg apa láthatóan megkönnyebbült.
-És mikor költöznének?-kérdeztem óvatosan.
-Louis hétfőn kezd az új suliban, ezért....ma.
Ma? Ideköltözik? Louis?

Két órán belül megérkeztek Jayék. Apa szólt, hogy menjünk ki segíteni behordani a cuccokat, és láttuk, teljesen meg van pakolva a kocsi. Mikor megpillantottam Louist, a szívem a torkomban dobogott, és abban a szent pillanatban nyert értelmet számomra a "pillangók a gyomromban" kifejezés. Annyira, de annyira csodálatos volt. A barna, bozontos haja, a hosszú szempillái, a ragyogó kék szemei, és igazából mindene. Minden olyan kicseszett tökéletes volt rajta, kész voltam darabokra hullani. Ahogy találkozott a tekintetünk, amilyen lágy mosollyal nézett rám- amibe persze azonnal belepirultam- és ahogy szép lassan, a hatalmas mosolytól a szemei két kis csíkká alakultak. Gyönyörű volt. A leggyönyörűbb dolog, amit életemben láttam.
Odasiettem az autóhoz, és rögtön kiszedtem két nagyobb csomagot a csomagtartóból, míg Gemma és Jay egy-egy, apa pedig egyszerre három bőröndöt húzott maga után. Ahogy nyúltam értük, két összetéveszthetetlen, tündéri karocska nyúlt egy hátsó csomagért. Nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak.
-Szia, Göndörke.-lehelte felém, olyan halkan, hogy szinte alig lehetett hallani. Mellém lépett, és ugyanazt a csodálatos mentaillatot éreztem, mint amikor először tartottam kezeimben kabátját.
A szívem. A szívem újra és újra eszeveszetten kalimpált, próbált kiszakadni, kirobbanni mellkasomból.
-Szia Louis.
A többiek már jöttek ki a következő adag csomagért, ezért kénytelenek voltunk megszakítani a pillanatot, és elindulni a ház felé. Amikor beértünk az ajtón, letettük a cuccokat a nappaliba, majd Louis felém fordult.
-Én hol fogok aludni?-kérdezte tőlem.
Ezen még nem is gondolkoztam. Van Apa szobája, Gemmáé, és persze....
az enyém.