Together [L.S.] ☆szünetel☆

VIII.

Sziasztok!
Csak annyit szerettem volna mondani, hogy a blog megkapta az első díját, (aminek rendkívül örülök:) ) amivel valószínűleg még a hétvége folyamán jelentkezem.
Jó olvasást! Xx

Másnap reggel nehéz szívvel ébredtem. Tekintetemmel félve kerestem Louist, és reméltem, hogy az anyja nem ordította le. Amikor az éjjeliszekrényem felé pillantottam, megláttam egy apró papírfecnit.

"Jó reggelt, Harry!

Reggel kijöttem, nehogy megtudják, hogy veled aludtam az éjjel. Remélem szép éjszakád volt.

Louis"

Hatalmas kő esett le a szívemről.
Fáradtan kimásztam az ágyból, és az első ember, akivel szembetalálkoztam, a nővérem volt.
-Harry-szólított meg óvatosan, tekintete csupa aggodalom volt-Minden rendben?
Válaszul csak lesütöttem szemeimet.
Nem kellett sok idő, amíg apa is feltűnt a nappaliban.
-Fiam. Beszélnünk kell.
Csendben odavánszorogtam a kanapéhoz, és apa mellé huppantam, aki egy csésze forró kávét szorongatott a kezében.
-Nem tudom, mi az ördög történt tegnap este, de nem láttam még Jayt így kifordulni magából. Igazán sajnálom. Tényleg fogalmam sincs, hogy miért történt. Nagyon aranyos nő egyébként, fogalmam sem volt, hogy....így áll a dolgokhoz. Ahogy arról sem, hogy Louis meleg.

Legszívesebben elsírtam volna magam, akkora nyomás volt rajtam, és túl gyorsan történtek az események. Mindigis tudtam uralkodni magamon, de érzem, hogy kezdem elveszteni az önuralmam. Sokat gondolkoztam, hogy mi ez a heves szenvedély, ami tombol bennem, minden egyes részletet újrajátszottam az elmúlt két napból, főleg a tegnap estéből. Mint egy valóságshow, majd jött az éjjel, amikor a szívem repdesett a boldogságtól.

-Igen, tudom, apa. Most mégis mi lesz?
-Fogalmam sincs. Jay elment vásárolni, természetesen Louist is elvitte magával...
Biztos éppen egy hatalmas fejmosáson megy keresztül.

Nagyjából egy órával később Louis dühösen rontott be a lakásba.
-Hála Istennek, hogy anyám logisztikus!
Dühösen becsapta maga után az ajtót.
-Remélem, az egész napot bent kell majd töltenie amiatt az átkozott fuvar miatt!
Amikor megpillantott minket, nagyon meglepődött, és bocsánatkérő pillantással nézett ránk.
-Oh...sajnálom.
Idegesen beletúrt a hajába, és a szemeimbe nézett, a legszebb kék szempárral, amit ember valaha látott.
-Én...csak nem értem az anyámat, sajnálom Desmond.
-Semmi baj-sóhajtotta apa. Olyan nyíltak voltak egymással szemben. Látszik, hogy egy ideje már ismerik egymást.-Igazán nem értem anyukádat, alaposan összezavart. Én igazából semmi rosszat nem látok a melegségben, de tényleg. Örültem, amikor Harry elmondta nekem, és őszinte volt hozzám. Nekem semmi kivetnivalóm nincsen ebben. Ha nem szeretném az anyádat, már.... nem is tudom, mit tettem volna.
Azt hiszem, apa elfelejtette, hogy a helyiségben Gemma is, és én is jelen vagyunk.
-Akkor nem lenne baj, ha beszélnék Harryvel?-kérdezte félénken. Istenem, ahogy kiejti a nevem, mindig nagyobbat dobban a szívem.
-Nem, dehogy.
-Ó...és kérlek, ne..-
-Nem mondjuk el-nézett apa Gemmára.
Louis óvatosan megfogta kézfejemet, felsegített, és bevezetett a szobámba. Az ajtó melletti kis székre huppant, én pedig szememmel kerestem a helyet, hova ülhetnék, amikor hátulról átkarolt, és az ölébe húzott. Elvesztem az ölelésében, habár jóval alacsonyabb volt, mint én, végtelenül aprónak éreztem magam. Belefúrtam fejem a nyakába, és mellkasán pihetettem a kezemet, míg ő tartott, szótlanul.

-Meg fogjuk oldani, tudom-szólalt meg egy idő után.
Válaszul csak mégjobban, lehetetlenül mélyre fúrtam a fejem.
-Hé-mondta lágyan, majd a két kezébe vette arcomat-Ígérd meg, ha bármit is mondd, vagy bármit is csinál az anyám, akkor szólni fogsz.
Választ ismét nem adtam, csak lesütöttem szemeimet. Hüvelykujjával megsimogatta a halántékomat.
-Megígéred?
-Megígérem.
-Olyan törékeny vagy, Harry.
Ellszégyeltem magam. Arcom vörösbe borult, és védekezően összegubózódtam.
-Nálam mindig biztonságban vagy.
Ezután a mondat után ismét felgyorsult a szívverésem, ismét pillangók repkedtek a gyomromban, és ismét elvesztettem az eszem.
-Harry, nem szeretnél...a...a barátom lenni?
A barátja lenni?
Három napja ismerjük egymást, de ez most pont hidegen hagy, amikor olyan boldog vagyok, ebben a kiszolgáltatott helyzetben is, mint még soha.
-Louis. Persze....persze hogy szeretnék.