Together [L.S.] ☆szünetel☆

III.

Nyitom!-pattantam fel zavartan a kanapéról.
Ahogy az előszoba felé siettem, egy pillanatra megtorpantam.
-Louis?-fordultam hátra.
Válaszul csak sejtelmesen rámpillantott, majd hatalmas mosoly terült szét arcán.
-Te ránkzártad az ajtót?
Mielőtt válaszolhatott volna, esetleg újra rámemelte volna pillantását, vagy bármi jelet adott volna, a kopogás lassan dübörgéssé alakult át.
A zárhoz nyúltam, elfordítottam a kulcsot, majd az ajtó magától kinyílt. Egy 40 körüli, kedves arcú, örömtől sugárzó asszony lépett be elsőként az ajtón, tökéletes konttyal a fején. Arcvonásai igen hasonlítottak Louiséra.
Kicsit hátráltam, hogy az apám, illetve nővérem is könnyedén beléphessen az ajtón.
-Szia, biztos te vagy Harry.-fordult hozzám szinte azonnal az aranyos nő.-Johanna vagyok, Louis anyukája, szólíts csak nyugodtan Jaynek.
Elpirultam, majd egy lágy puszit nyomott az arcomra. Körbenéztem, és láttam, hogy Louis épp most ismerkedik Gemmával, apa pedig mosolyogva néz engem. Mikor felvettem vele a szemkontaktust, és Jay a fia felé indult, apu odajött hozzám, és megveregette hátamat. Következő a nővérem volt, aki sietősen közeledett felém, majd szoros ölelésbe vont, karjai alig érték át széles hátamat. Mosolyogva lenéztem Gemmára, hisz nálam jóval alacsonyabb volt. Miután mindenki köszöntötte egymást, apa megköszörülte torkát.
-Nos, arra gondoltam, indulhatunk is az étterembe-jelentette ki vidáman.
-Menjünk.-mosolygott rá Louis kedvesen.
Öten voltunk, így éppen befértünk apa kocsijába. A felnőttek elöl ültek, Gemms a balomon, Louis a jobbomon foglalt helyet.
Furcsa.
Azt hiszem, ez az a szó, ami leírja az érzéseimet az éttermig vezető útról. Nagyon furcsán éreztem magam mellette. Magamon éreztem nővérem meleg tekintetét is. Tudta, hogy valami nincs teljesen rendben. Óvatosan meglökte karomat, majd mosolyogva Louis felé mutatott szemeivel, aki éppen bámult ki az ablakon. Mikor tekintetem visszatévedt testvéremre, kérdőn felhúzta szemöldökét.
Túl jól ismer.
Kínosan mosolyogva bólintottam egy aprót, majd éreztem, ahogy elpirulok. Gemms mindenttudó mosollyal az arcán, szinte nevetve nézett maga elé, majd ő is kémlelni kezdte az utat.
Észre sem vettem, amikor megérkeztünk. Louis meglehetősen gyorsan kipattant az autóból, szintúgy mint nővérem, aki nagy lendülettel csukta be maga után a kocsiajtót. Louis pedig várt rám, udvariasan nyitva hagyva, és támasztva a másik ajtót.
Ahogy az öv csatjához nyúltam, erősen benyomtam. Beragadt.
Nem, nem, nem. Nem lehetek ennyire szerencsétlen. Főleg nem előtte.
-Segíthetek?-kérdezte hatalmas mosollyal az arcán.
-I...igen, azt hiszem.
Előrehajolt, lábával még mindig tartva az ajtót, a csat felé nyúlva. El akartam húzni a kezeimet, de mire megtehettem volna, az ő ujjai az enyémein voltak. Hatalmas kézfejemen pihentek az ő apró, aranyos, egyszerűen tündéri ujjai. Ám csak egyetlen másodpercig, amíg rendkívűl óvatosan rámarkolt kezemre,
és őrjítően lassan, gyengéden odébb tolta azt. Lenyomta a piros gombot, és kattant is az öv. Végre kiszabadultam, és gyorsan kipattantam a kocsiból. Jay és apa nyugodtan cseverésztek, míg Gemma végig nézte a jelenetet. Mikor odaléptem mellé, kuncogva elfordult.
-Nem vicces!-súgtam a fülébe, mire mégjobban nevetni kezdett.
Beléptünk az étterembe, helyet foglaltunk. Apa és Jay egymás mellett, én apa elé ültem. A nővérem Louis mellett jött be, és látszólag mindketten a mellettem lévő ülőhelyet nézték ki maguknak. Amikor Gemma felismerte a helyzetet, azonnal lasított, hogy Louis megelőzhesse. Kinyírom. Az egyszer biztos, csak legyünk kettesben.
Nem sokkal később a fiú eddigi legtökéletesebb mosolyát mutatva huppant mellém.
-Szia Harry-lehelte. Istenem, te jó ég.
-Sz...szia Louis-csuklott el a hangom.