Én Démon, Ő Angyal

1.

Sétálgattam az utcán. Éppen Louishoz tartottam. Mindig ezt csinálom. Hajnali kettőkor elmegyek hozzá és délután négyig ott vagyok mellette. Védem őt.
Már legalább egy éve hogy meg akarja őt ölni a legnagyobb démon a világon. Ő Renesmee. Minden kiszemeltjével végez. De nem hagyom hogy Louist bántsa!
Renesmeenek vannak kisseb démon gyerekei. Őket küldi el minden este Louhoz. Az a terve hogy a démongyerekek elfogják Louist és elviszik hozzá. Ő akarja megölni.
Renesmeenek piszkosabnál piszkosabb gondolatai vannak a kínzással kapcsolatban. Egyszerűen élvezi azt ha egy halandó szenved.
Pszichopata.
Igen én is azzal töltöm a napjaim hogy ölök de azt nem élvezetből teszem. Pusztán csak azért mert valahogy élelemhez kell hogy jussak. És mivel én lelkekkel táplálkozom ezért csak így tudom megoldani az evést.

Már itt vagyok a konyhába. Sikítást hallok. Elkéstem!
Gyorsan átváltoztam az emberi kinézetből egy hófehér bőrü és hajú fekete szemű démonná. Aztán ebből egy porfelhővé és gyorsan felcikáztam a hálóba.

-Mit akarsz tőllem?!- fetrengett Lou az ágyban miközben a démonköjök szorongadta a csuklóját.
Ekkor letámadtam a köjköt és nekidobtam a falnak. A köjök elkezdett visítozni én pedig egy csukló fordítással eltörtem a torkát. Az ilyen fiatal démonokat még így is meglehet ölni.
visszaváltoztam a porfelhőből démonná. A fekete szememmel Louist fürkésztem. Ott ült összekucorodva a sarokban és remegett. Félt.
Lassan elindultam felé. Ő próbált minél messzebb menni. Nem sikerült neki. Megálltam előtte és néztem. Kócos haja rendezetlenül lógott a tengerkék szemébe. Órákig eltudnám nézni.

- Ne bánts! Kérlek!-mondta alig hallhatóan. Én csak letérdeltem elé és megérintettem a kezét.

- Louis Louis. Most mentettem meg az életed. Egy köszönöm azért jól esne.- mondtam kis mosolyal az arcomon.

- Mi volt ez? És eggyáltalán te mi vagy és miért mentettél meg?- bombázott kérdésekkel de még mindig látszott rajta hogy fél.