Én Démon, Ő Angyal

4.

-Ha itt maradsz akkor igazán mesélhetnél magadról.- mondta Louis egy cseppnyi vidámsággal az arcán. Júúúúj de jóóó! Estimesézhetek.

- Mit akarsz tudni?- kérdeztem lehet egy kicsit ridegen.

- Hát például hogy volt-e már barátod most van-e és mindent az életedről!- Na itt ülhetünk egész este.

Leültem az ágyra majd mesélni kezdtem.

- Na az én történetem a bázison kezdődik. Minden démonnak a bázis az otthona. Úgy is elképzelheted ezt a bázist mint egy kisebb falut. Anyám Hayden és apám Harry egy normális életet akartak biztosítani nekem távol attól hogy Renesmee befogjon démonkölyöknek. Ez sikerült is. Tökéletes gyermekkorom volt. Aztán belépett az életembe egy fiú. Thomas. Nagyon boldogak voltunk együtt. Míg nem egyszer rajtakaptam a barátnőmmel. Iszonyatosan mérges voltam rá. Mérgemben megöltem őt is és a barátnőmet is. Akkor jöttek rá a szüleim hogy milyen erős is vagyok. De ezt is titkolnom kellett mert különben Renesmee rájött volna és végkép befog démonkölyöknek. Azóta nincs barátom. 57 éves voltam amikor megszületett az öcsém Hardyn. Vittük tovább a hagyományt így az egész családom h betűs lett. A végén már csak úgy hívtak minket hogy "a h család". Na és miután Hardyn betöltötte a 10. esztendejét az ajándékokkal együtt jött a baj is. Sajnos az én drága öcsikém nem volt egy egyszerű srác. 11 évesen már a többi fiúnak volt barátnője neki pedig nem. Ezzel nincs baj csak hogy amikor hazahozta az első barátnőjét valamit furcsáltam benne. Nem olyan volt mint egy nappal ezelőtt. Nagyon nem szerette mikor megkérdeztük tőle hogy "mi a helyzet a barátnőddel?" Olyankor mindig elvonult a szobájába. Egyszer utána mentem és megkérdeztem tőle hogy mi a baja. Akkor a nyakamba borult és elkezdett sírni. Démonoknál is vannak érzelmek de nem szoktunk sírni. Csak ha nagy a baj. Akkor elmondta hogy nem érez a lány iránt semmit. Viszont annál többet érez egy fiú iránt. Ekkor kicsit meglepődtem mert nem mindennapi hogy egy démon meleg. És én tudtam miért sírt. Azért mert félt a kitagadástól és a bántalmazástól. Akármennyire is próbáltuk eltitkolni nem sikerült. Mindenki megtudta és ezért Renesmee berakta a futárok közé. És azért hogy az öcsém ne legyen egyedül engem is be akartak rakni. Ekkor volt az hogy Dylan megölte az egész családomat. 78 éves voltam. Akkor megfogadtam hogy egyszer meg fogom ölni. Azóta a mérgemet úgy vezetem le hogy ölök és ölök és ölök.- meséltem el úgy nagyjából az egész életemet.

- Hát izgalmas életed van!- mondta majd bekuckózott az ágyba.

- Te szoktál aludni?- kérdezte meg miközben a párnáit igazította.

- Édesem ez nem az Alkonyat ahol a vámpírok nem alszanak! Én démon vagyok és mi szoktunk aludni.- mondtam majd befeküdtem mellé.

- De így hogy védesz meg?

- Miközben alszunk én egy burkot képzek magunk köré és így nem tudnak bántani.- magyaráztam.

- És a démonok farmerben aludnak?-kuncogott. Hupsz!

- De jó hogy mondod!-azzal csettintettem és a ruhám átalakult egy fehér pólóvá és egy kis kék pamut rövidnadrággá.

- Na aludjunk!-jelentettem ki majd átkaroltam Louist. Kicsit váratlanul érte de ő is hozzám bújt.

Végül elnyomta mindkettőnket az álom.