Én Démon, Ő Angyal

2.

Louis félénken bámulta a fehér csipkés ruhámat. Nem akart a szemembe nézni.

- Én vagyok az aki idáig megmentette az életedet.- kezdtem el.

- De mi vagy te és miért mentetted meg az életem? És akit megöltél az ki volt?- kérdezte. Szegénykém semmiről sem tud.

- Édes te nem olyan világban élsz amiben hiszed.- erre egy kicsit meglepődött. De nem szólt semmit.

- Ez egy démonkölyök volt. És én pedig egy démon vagyok. A démonok között a második legerősebb.- meséltem büszkén. Elég erősnek számítottam de Renesmeet még így sem tudtam legyőzni.

- Ha te démon vagy akkor miért segítessz?-kérdezett megint. Idegesítő hogy ennyit kérdez!

-Túl sokat kérdezel.-és ezzel megfogtam a kezét és rádoptam az ágyra. Megijedt.

- Azért mert már egy éve szerelmes vagyok beléd. Mindig veled voltam csak te nem láttál.- itt közelebb mentem hozzá és megpusziltam a homlokát.

- Mi az a démonkölyök?- már megint egy kérdés. Én elhiszem hogy kiváncsi hisz én is az lennék de nagyon idegesítő!

- A legnagyobb démon Renesmee gyerekei. Ők akarnak megszerezni és elvinni Renesmeenek. Ő pedig megakar ölni.- meséltem.

- Mi van de miért?-kérdezte

- Nem tudom.

- És ezt a fekete szemet és fehér ruhát nem tudnád átváltami valami másra. Vagy ez nem úgy megy?

- De át tudok változni.- és így is tettem. A fehér ruhából egy farmer lett egy fekete pólóval és a fekete szememből egy smaragdzöld szempár. Louis csak bámult rajtam.

- Miért nézel ennyire?- pirultam el.

- Olyan félelmetes voltál most pedig egy egyszerű szép lány.

- Köszi!

- Amúgy mi a neved?- már azt hittem nem fog többet kérdezni!

- Hayley.