Én Démon, Ő Angyal

12.

Louis csak bámult. Nem tudott megszólalni. Rezzenéstelen arccal vagy a hullát nézte, vagy pedig engem. 

A hulla hirtelen eltűnt. Tehát dolgoznak a futárok. A végén már csak hűlt helye volt a férfi hullájának. Louis felé közeledtem, aki egyre csak hátrált. Amikor odaért a falhoz, lecsúszott és leült. Felhúzta a térdeit, és beletemette az arcát. 

- Louis én...

- Mi lesz hogyha egyszer valamiért felhúzod magad? Majd engem is meg fogsz ölni?- vágott közbe. Felnézett a térdei között, szemei könnyesek voltak. Felemeltem a fejét az állánál fogva, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Bántani akart! Értsd meg, hogy nem tehettem mást! Folyamatosan téged védelek, ha valaki bántani akar azt megölöm. És amúgy is, nem tudom hogy ki engedte meg hogy megöljem!- vontam kérdőre. Felvontam közben szemöldökömet.

- De hát azt hittem hogy csak játszadozol vele! Nem azt hogy megölöd! Most miért nem olvastál a gondolataimba?- emelte fel a hangját, amit egy szemforgatással díjaztam.

- Nem gondolod hogy majd csak úgy elengedem miután már majdnem megöltem! És nem mindig olvasok a gondlatodban. Kitudja milyen perverz dolgok járnak a fejedben?- mondtam. Erre ő felnevetett, amit megmosolyogtam.

- Megijesztettél.- mondta miután abbahagyta a nevetést. Én oda bújtam mellé és átöleltem. Lou viszonozta az ölelésem, így egymásba bújva ültünk a földön.

- Tudom Tommo... Sajnálom.- pusziltam meg az arcát, amin ő csak mosolygott.

Ránéztem az órára. 15: 53. Egy kicsit elidőztem az öldökléssel.

- Nem nézünk meg egy filmet?- kérdezte Lou. Én csak mosolyogva bólogattam, és már mentem is csinálni a pattogatott kukoricát.

- Mit akarsz nézni?- kérdeztem miközben a kukoricát egy tálba öntöttem.

- Valami horrort. Démon között?- puszilt meg. Az ágyba akartuk nézni ezért felvittem a kukoricát, és még egy üveg üdítőt. Lepakoltunk majd ledőltünk az ágyba.

- Első vagy második rész?- kérdeztem. Ő csak megrántotta a vállát.

- Mindkettőt. Időnk mint a tenger.- mondta majd elindította az első részét. Én odabújtam Tommo mellé, ő pedig átkarolt.

- Szívem ugye nem félsz?- kérdezte nevetve. Én csak megpöcköltem az orrát, és én is felkuncogtam.

- Szerinted?- kérdeztem, majd visszafordultam a TV felé. És akkor láttam valamit, amit nem kellett volna.