Én Démon, Ő Angyal

20.

  - Na jó most már elég!- kiabált Rose, én pedig tudtam, hogy itt a vég....  

- Én próbáltam kedvesen, és egy normális ember módjára viselkedni, de ha ti nem vagytok képesek felnőtt démon módjára viselkedni, akkor nehezebb lesz mint gondoltam!- veszekedett velünk, ami engem anyára emlékeztetett.

- Akkor küld ki ezt a ribancot, és nyugisan meg tudom ölni Louist!- mosolygott Dylan, én pedig csak ökölbe szorítottam a kezeimet.

- Tudod ki volt a ribanc? A barátnőd!- röhögtem.

- Egyszer kinyírlak te holló! (Ricardo plösö xD by.: Vivi)- kiabált Dylan. Igen, a "holló" káromkodás nálunk eléggé elterjedt! 

- Pfff... Próbáld meg! Meglátjuk ki purcan ki előbb!- tördeltem a kezeimet.

- Hát ti akartátok!- szólt Rose, és már csak annyit láttam, hogy Louist a nyakánál fogja, és úgy tartja a levegőbe. Nekem tátva maradt a szám, és hirtelen nem tudtam mit csinálni.

- Had törjem el én a nyakát!- nyalta körbe a száját Dylan, én pedig itt kaptam észhez. Dylan elé léptem, és akkora erővel ütöttem bele az öklömet a földbe, hogy az berepedt, és egy szép nyomott hagyott maga után. ( Már ha ez így értelmes.. By.: Vivi) 

- Szerinted ez bármiben is megakadályoz?- kérdezte, én pedig felnevettem.

- Ki mondta hogy te ott maradsz?- mondtam, és belelöktem Dylant a mélybe.

Egy bajjal kevesebb!

- Kérlek szépen Rose, ne bántsd! Ő nem tehet semmiről!-könyörögtem.

- De hát szerelmesek vagytok! Még jó hogy tehet róla!- kontrázott.

- De én szerettem bele hamarabb! Kérlek, engedd el, és én kitalálok valamit! Csak ne bántsd!- léptem hozzá közelebb.

- Nem tudom...

- Csak adj egy kis időt! Kérlek!- próbáltam még jobban könyörögni neki.

- Mennyi időt szeretnél?- lentebb rakta Louist.

- Két hónap.

-Az Túl sok.

- Akkor csak egyet! Kérlek Rose!

- Egy hónapod van. se több se kevesebb!- dobta oda nekem Lout.