Én Démon, Ő Angyal

11.

Azonnal az ajtóhoz siettem, hogy lássam ki is akar ide ilyen nagy dübörgéssel bejönni. Amikor odaértem a kis kukucskálón egy férfit láttam akinek a keze ökölbe volt szorulva, az állkapcsa meg volt feszülve.

- Nem jóindulatból jött ide.- motyogtam magamnak. Louis odajött, és ő is megnézte ki van az ajtónál. Mély levegőt vett majd rám nézett. Láttam a szemében hogy valami nincs rendben. Megfogta a kilincset. Kezei remegtek. Én Louis és a férfi számára láthatatlanná váltam. Lou kinyitotta az ajtót, amin a nagydarab, kopasz férfi rögtön be is rontott. Louist a falnak lökte, és a pólója nyakánál fogva fel is emelte. Nem volt nehéz, hisz Tommo a férfihez képest egy kis törpe. A férfi volt vagy két méter magas, míg Louis csak százhetven-száznyolcvan centi között lehet.

- Te kis rohadék! Úgy látom, elfelejtettél odaadni nekem valamit!- üvöltött az óriás Louis arcába. Lou a szemét ide oda mozgatta. Nem akart a férfi szemébe nézni. Én csak figyeltem. Próbáltam kitalálni, ki lehet ez, de nem ment. Nem ismerem. Még csak nem is ismerős. A kezem kezdett ökölbe szorulni, de tudtam hogy még nem csinálhatok semmit. Várnom kell!

- Miről beszél? Én már minden papírt oda adtam! Akkor mégis mi baja?!- Háborodott fel Tommo. A férfi letette a fiút, és azzal a lendülttel gyomorszájon vágta Louist, aki fájdalmasan felnyögött. Kezd egyre jobban felmenni bennem a pumpa. Már nem sokáig fogom tudni visszatartani magam. Nem bírtam tovább. Láthatóvá váltam. De csak Louis számára. Ránéztem engedélyt kérően, reménykedve benne, hogy megengedi azt hogy megölhessem az előttem álló férfit. Lou bólintott, én pedig ismét eltűntem. Hátrébb léptem, és úgy helyezkedtem hogy pont az óriás vállával szembe legyek. Majd nekiszaladtam. A férfi meghátrált.

- Ez meg mi a franc volt?!- mérgelődött, én pedig megismételtem ugyan ezt a másik vállánál. Csak egy picit erősebben. A férfi most megbotlott. Majd elé mentem, és ellöktem. Ezt követően hátraesett.

- Mi a...- nem volt ideje elmondani, mert megfogtam a lábát, és elkezdtem végighúzni az egész nappalin. Ő csak sikítozott. Aztán nekivágtam az ajtónak. Próbált felállni, és én segítettem is neki. Megfogtam a nyakát, és a fejem fölé emeltem. És itt megint láthatóvá váltam. Fekete szemem megrémítette.

- Engedj el!- üvöltözött.

- Mert ha nem?- nevettem. Erre ő megpróbált megütni. Megfogtam az öklét, és kicsavartam a kezét, ami el is tört. A férfi felsikított, én pedig beleharaptam, és elkezdet szívni a vérét, és azzal együtt a lelkét is. Ő egyre sápadtabb lett, és amikor már semmi nem jött belőle elengedtem. És ezzel le is tudtam ez ebédet.

Ránéztem Loura aki tátott szájjal figyelte a "művemet". Nem tudtam eldönteni hogy szégyellnem kéne magam, vagy örülni mert nem bántották Louist.