Én Démon, Ő Angyal

13.

Teljesen lebénultam. Ott volt. Ott állt előttem. Fekete hosszú haja leomlott a fehér ruhájára. Hatással volt rám, mivel csak a szememet tudtam mozgatni. Elnevette magát, majd Louis felé indult. Még néhány szó kicsúszott a számon, aztán az arcom is lebénult.

- Ha bántani mered én esküszöm megöllek!- mondtam majd elhallgattam.

- Ch. Úgy se tudsz semmit se csinálni.- közölte majd oda ment Louhoz.

- Hayley mi folyik itt?!- értetlenkedett Tommo. Hiába akartam válaszolni, de nem tudtam.

Louisnak egy kisebb sikoly hagyta el a száját. Ebből tudtam hogy már ő is látja Reneesmet.

- Kicsi Louis... Tehát emlékszel rám a látomásodból. Ez remek! Nos, ma nem vagyok annyira gyilkolászós hangulatomba, ezért nem ma öllek meg. Igazán hálás lehetsz nekem! Viszont valamit tudnotok kell. Legfőképp Hayleynek!- nézett rám. Már kezdtem visszatérni a bénulásból, a kezemet már tudtam mozgatni, és beszélni is tudok.

- Mégis mit?- kérdeztem. Ő elnevette magát.

- Tudom, hogy szerelmesek vagytok. Valamiért erős szál köt össze benneteket.Csak tudnám miért? És Louis drága, áruld el nekem!-kezdte el.- Hogy tudtál röpke másfél nap alatt beleszeretni Hayleybe?- kérdezte. Már teljesen feloldódtam, ezért eltudtam fordítani a fejem. Louis is rám kapta a tekintetét. Majd ránézett Reneesmere.

- Válaszolj, mert lehet hogy meggondolom magam...- fenyegette Louist. A fiúnak legurult az arcán egy könnycsepp. Megfogtam volna a kezét, de féltem. Nem attól hogy engem fog bántani. Hanem attól hogy Lout fogja.

- B- b-bízom benne.- dadogta. Megnyugtatott a tudat, hogy bízik bennem. Viszont tényleg csodálom hogy ennyi idő alatt megtudott úgy bízni bennem hogy belém szeressen.

- Oh szóval te sem tudod! Drágám, attól hogy bízol valakiben, aki szeret az nem azt jelenti hogy te is viszont fogod szeretni! Azért szerettél belé ilyen hamar, mert angyal vagy! Az angyalok mindenkit szeretnek. Te is azért szereted Hayleyt. De tudjátok, amit ti csináltok az bűn! A jó és a rossz együtt.- mondta, és kisétált az ajtón. Majd hirtelen visszafordult.

- Holnap jelenésetek van a bázison. Ezt meg kell beszélnetek az unokahúgommal, Roseal.- mondta.- Ha megtudom hogy nem mentetek el, mind a ketten megbánjátok!- fenyegetett majd rám nézett. Rámutatott Louisra.- Előtted fogom széttépni ha nem mentek el.- mosolygott. Gyűlölöm!

Majd eltűnt. Louisból abban a pillanatban kitört a sírás, annyira megrémült. Én azonnal magamhoz öleltem, de ő csak zokogott. Annyira szorított, ahogy csak tudott. Úgy viselkedett mintha, ez lenne az utolsó percem, és bármelyik pillanatban képes lennék megszűnni.

- Shh! Már elmúlt.- nyugtatgattam, de ezzel inkább csak rontottam a helyzeten. Elhúzódott tőlem.

- Nem! Nem múlt el! Kibaszottul nem múlt el!- kiabált. Nem értettem, miért kiabál velem.

- Ne kiabálj!- mondtam, amin ő csak kínosan felnevetett.

- Ne kiabáljak? Hayley! Egy rohadt démon vadászik rám! Semmit nem tudok tenni ellene! Aztán most még kiderül hogy angyal is vagyok? Szerinted?- folytatta a kiabálást. Fel-alá járkált a szobában.

- Louis, azért vagyok itt hogy megvédjelek.- mondtam. Ő erre megint felnevetett.

- Tudod, amióta tudom hogy itt vagy, azóta szarabb a helyzet! Olyan mintha itt sem lennél!- mondta. Ez a mondat szíven szúrt. Ennyit jelentenék neki? Nem tudtam elhinni. Láttam Louisn hogy megbánta amit mondott. Bele kellett néznem a fejébe.

" Istenem mit tettem?! Hogy mondhattam ilyet annak, akit szeretek?" gondolkozott. Nem tudtam itt maradni. El kellett mennem.

- Hayley, nem úgy akartam! Sajnálom!- mondta, de ez már nem tudott megállítani. Csak egyedül akartam lenni.

- Most hová mész?- jött utánam. Én az ajtóból még visszafordulva mondtam.

- Még nem tudom. Csak egyedül akarok lenni.-mondtam. Már kiléptem volna az ajtón, de Louis visszarántott.

- Én nem úgy gondoltam. Csak mérges voltam. Kérlek, bocsáss meg! Tudod, hogy te jelented nekem a világot.- sütötte le a szemét. Egy gyors puszit leheltem volna a szájára, de ő nem engedett el. Így egy hosszú, és szenvedélyes csók lett belőle. Minden érzelem benne volt.

Miután elváltunk egymástól, csak egymás szemébe bámultunk.

- Ne menj el!- mondta amire én elmosolyodtam. Kigondoltam valamit!

- De elmegyek. Csak te is jössz velem!- jelentettem ki és már húztam is ki az ajtón.

(Sziasztoook!

Elég rég nem volt rész, és ezért ne haragudjatok! De most egy viszonylag hosszabb résszel ezt bepótoltam!

A napokban kaptam két Díjat is! Lehet hogy lesz nekik egy külön rész, de nem biztos.

Az egyik az Csipkebogyo-tól érkezett! Nagyon szépen köszönöm, imádom a Lélekjátékot! Nagyon jól írsz, csak így tovább!

a másikat ma kaptam mégpedig nem mástól mint *dobpergééééééééééés* mifitomlinson-tól!!!!!

Tőled is ez a második díjam és hát el sem tudom mondani mennyire örültem amikor megláttam!

Imádom a könyvedet! Alig várom a folytatást, és remélem Louis meggyógyul!

Szóval köszönöm szépen mindenkinek!!!

Nagyon imádlak titeket!

Rosszalkodjatok mint én!

Puszii: Vivi)