Reggel nagyon finom illatra keltem. Ránéztem az órára ami 13:32-t mutatott. Akkor már nincs is olyan reggel!
Lementem a konyhába ahol Louisval találtam szembe magam. Éppen valamit ügyködött a tűzhelynél. Ahogy oldalra néztem egy palacsinta kupacot láttam. Gondolom ez a reggelije. Mellette egy mogyorókémes bödön, benne egy kenőkés. A konyhapult tiszta krémes. De őt ez nem is érdekelte. Ahogy láttam.
- És ezt a sok mogyorókrémet el is takarítod?- kérdeztem nevetve mire ő hirtelen megfordult. Elkezdett mosolyogni. Elzárta a gázt és felém vette az irányt.
- Nem, ezt meghagyom neked.- mondta miközben a falnak döntött. A kezeit megtámasztotta a fejem mellett, és úgy nézett a szemembe.
- Ugye tudod hogy bármelyik pillanatban ha úgy gondolom megölhetlek?- próbáltam a lehető legkomolyabban közölni vele ezt a tényt. De nem sikerült mivel a végét elmosolyogtam.
- Úgy se tennéd meg! Túlságosan szeretsz!- mondta nevetve.
- Kihasználod mi?- játszottam a mérgeset.
- Nem tenném. Én is túlságosan szeretlek.- és ezt kimondva rátapasztotta a száját az enyémre. Uralkodnom kell magamon. Ő gyengéden csókolt és közben a hajamba fúrta a kezeit. Én átkaroltam a nyakát. Nem hiszem el! Valami megváltozott az este folyamán bennem, mert nem érzek késztetést arra hogy megöljem.
Levegő hiányában váltunk el. El sem hiszem.
- Te most nem akartál megölni?- kérdezte csodálkozva, miközben a keze lecsúszott a derekamra.
- Nem- mosolyogtam amire ő is elmosolyodott.
Hirtelen nagy dörömbölésre kaptam fel a fejem. A szemem egyből fekete lett és megint előtört belőlem a gyilkos ösztön.
YOU ARE READING
Én Démon, Ő Angyal
ParanormalHayley, a Démon lány aki alakját változtatva vegyül el az emberek között, így fedve a Démoni alakját. Egy igazi Démonhoz híven, ő is sorozatosan gyilkol, kiontja mások életét, családokat, párokat, barátokat tesz tönkre. De egy fiút az élete árán se...