Én Démon, Ő Angyal

7.

Nem gondolkoztam azon hogy mit is tettem alig két perccel ezelőtt, csak mentem. Minél gyorsabban Louishoz akartam érni. Nem mintha olyan messzi helyre bújt volna el, csak a fürdőszobába. De mégis féltettem. A nagy verekedés közben eszembe jutott, hogy most Louis így hogy egyedül van, könnyű célpont egy démonkölyöknek, és Louis nem tud ellene védekezni.

Megkönnyebbültem mikor az ajtóhoz értem, mégis majd szét vet az ideg. Nem hallok egy hangot sem. Ez egyben jó és rossz is. Jó, mert nem bántják Louist, és rossz mert lehet hogy elkéstem, és Lou már nincs a fürdőben.

- Louis, kicsim, jól vagy? Nyisd ki az ajtót!- mondtam Louisnak. Hallottam ahogy valaki kaparászik az ajtónál, majd ezt követően a zár kattant. Semmivel sem törődve rontottam be a fürdőbe. Louis a kád szélénél kucorgott. Teste remegett. Én odasiettem hozzá és átöleltem, olyan szorosan, amennyire csak tudtam.

- Jól vagy? Nincs semmi bajod?-kérdezgettem miközben a hátát simogattam nyugtatásképpen. Ő csak rám nézett, és elmosolyodott.

- Édes, hogy ennyire aggódsz értem. De nincs bajom. Szerintem inkább neked van bajod. Mi történt a nyakaddal?- utalt arra, hogy a nyakam tele van csikarásokkal.

- Semmiség csak verekedtem.- közöltem vele mosolyogva. Nem tudok nem mosolyogni, hogyha vele vagyok.

- Megölted?- fordította komolyra a szót Louis. Én csak bólogattam.

Lou(ha lehetséges) még jobban belém bújt.

- Nem kéne eltakarítani a hullát?- kérdezte nevetve. Ezen én is felnevettem, hiszen nem számítottam rá hogy ilyen nyugodtan reagál erre a helyzetre.

- Tudod, a démonok hullája felszívódik, szóóóóóóóval. Nem. Nem kéne.-mondtam elviccelve az egészet.- Viszont szerintem bújjunk vissza az ágyba. Én még tudnék aludni, és tudtommal te sem dolgozol ma.- Lounak nem éppen az álom melója jutott, sőt utál bejárni, de nagyon jól fizet a könyvelői szakma.

- Hála istennek nem kel bemennem az irodába.- és ezzel felállt, magával húzott engem is, és visszamentünk az ágyba és lefeküdtünk.

Már majdnem elaludtam, mikor Louis megszólalt.

- Hayley?-kérdezte halkan, mire én csak vettem egy mély levegőt.

- Mond.

- Én is szertelek.- mondta és közelebb húzódott hozzám, és átölelt.- Kérlek, had próbáljam meg!- kérlelt. Egyre nagyobb kísértést érzek arra, hogy rátapadjak a szájára. De nem! Ki kell vernem a fejemből az ilyen gondolatokat, hisz nem tehetem!

- Ha mást nem, akkor legalább csak egy puszit.- mondta. Talán azt még lehet. Sóhajtottam egyet majd felé fordultam.

- Na jó. De nem ígérek semmit.- erre ő elmosolyodott és lassan közeledni kezdett felém.

Lassacskán, de a szája odaért az enyémhez, és mielőtt még rá nem tapasztotta volna az enyémre, a szemembe nézett. Én bólintottam egyet, ezzel jelezve hogy kész vagyok. Majd hirtelen megéreztem a száját az enyémen.