Végítélet

3. Fejezet: Élet vagy halál?

Kaillen

,,Az élet nem más, mint utazás a halál felé."

(Lucius Annaeus Seneca)

A tegnapi nap meglehetősen ködös volt Kaillen Ottiwell számára. Emlékezett egy elnyűtt temetőre, siralmas énekekre és egy sötét arkangyalra egy sírkő felett. A tiszteletes elnyújtott prédikálását hallgatva próbálta elrejteni, mit is érez. Emlékezett, hogy a koporsóban, ami mára rég a föld alatt pihent, egykori munkatársa feküdt holtan, Meredith Wilmer. Kai-nek sokat jelentett a lány, hiszen már régóta ismerte. Kétségtelenül ő volt a bűnügyi egyesületük legtalpraesettebb tagja. Mindig tudta, mit kell tenni, és négyük közül ő ismerte a legjobban a Bérlőket. Persze csak a fekete szépség, Jacelyn mellett.

Kaillen-t meglehetősen megrázták a történtek. Egyik napról a másikra vesztette el az egyik legjobb barátját és egyben munkatársát. A temetés után, a feledés érdekében megivott egy-két pohárkát. Vagy inkább üveget. De hogy mi történhetett azután, nem emlékezett.

A férfi sok mindent nem mondott el a körülötte lévőknek. Egoista énjével próbálta elfedni azt, aki valójában volt. Persze megvolt benne az az önimádat, amiért minden nap felkelt, megnézte magát a tükörben, és ha csak egy hajszála nem állt jól, hívta a kommandósokat. De Meredith halála után ez kezdett felszakadozni belülről.

Akárhogyis, Kaillen még mindig szerette a külsejét. Túlságosan is. És bár nem volt barátnője - amit mellesleg nem nagyon értett, hiszen csak rá kellett nézni - , sokszor elképzelt egy szerető feleség melletti életet. Hiszen a férfi nemsokára betölti a harmincadik életévét, de még egyetlen komoly kapcsolata sem volt.

××××

Amikor Jace rátaposott a gázra, Kai úgy érezte, menten leszakad izmos hasáról az inge. A fekete szolgálati kocsi por- és füstfelhőt hagyva maga után száguldott ki a C.A.M.A. épületének garázsából. Kerékcsigorgás hasított és visszhangzott végig Brooklyn épületei között.

Mióta meglátta a számítógép képernyőjén Bram volt iskolatársát, másra se tudott gondolni, csak azokra a csillogó, zöld szemekre. Viszont a vak is látta, hogy a hacker hevesebb érzelmeket táplál a lány felé, mintha csak barátok lennének, ezért Kaillennek eszében sem volt rámozdulni az exgimnazistára. Nem akarta elvenni kedves munkatársától az esélyt, hogy barátnője legyen, hiszen a számítógépzseninek ebben az esetben lehet, hogy már nyert ügye volt régi ismerősével, Rowannel szemben.

Kai először nem értette, mért nyomja Jace tövig a gázpedált. Hiszen ha a lány nyomozónak tanult, biztosan el tud bánni egy Bérlővel. Aztán rájött, hogy Bram csinos kis csaja lehet, hogy nem tud a Bérlőkről, tehát veszélyben van.

- És Bram - kezdte gúnyos mosollyal a száján Kai - , mióta is vagytok együtt ezzel a Rowannel?

- Nem vagyunk együtt! Csak egy régi iskolatársam, szállj le rólam! - méltatlankodott Abraham, de az arca olyan piros lett, mint egy frissen érett alma.

Kaillen nagyot nevetett.

- Ottiwell, fogd be a szád, különben hátramegyek, és én fogom be! - rivallt rá Jacelyn, majd bevett egy olyan éles kanyart, hogy az autó majdnem az oldalára fordult. - Bram, hol is van most az a lány?

- A tizenhetedik utcában. - felelte a hacker.

Ahogy Jace kiadta neki a parancsot, Kai meg sem szólalt többet. Viszont továbbra is olyan gúnyos mosollyal nézett Bramre, mintha ő lenne a Grincs, és éppen elszúrta volna munkatársa karácsonyát.