Végítélet

7. Fejezet: Gyilkosok nyomán

Kaillen

,,A belenyugvás nem feladást jelent. Nem jelent vereséget, csak annak a felismerését, hogy ideje

elfogadni a dolgot és továbblépni."

(Gyilkos elmék c. sorozat)

Kaillen Ottiwell úgy érezte, felfordul vele a világ. Elhomályosult tekintete jelezte, hogy elgyengülni készül, száraz könnyei pedig legördülnek arcán. A düh és a szomorúság egybevetve, megállíthatatlanul harcolt ellene belülről, bosszúszomjas tudata pedig elborulni készült.

Pontosan két napja volt, hogy föld alá temették Merryt. Azt a szelíd mosolyt, mely fakó képpé változott a nyomozó elméjében, azt a ragyogó szempárt, mely már nem sütött a nevetéstől le rá. Nem érezte a selymes orgonaillatot, nem látta a kecses mozdulatokat, sem a napnál fényesebben ragyogó íriszt. A keserűség méreggel átitatott tőrjei fogakként hatoltak bőrébe, hogy sebet ejtsenek, végül szilánkokra marják szét a férfi érzéseit.

Gyűlölete az árok szélén táncolt, kész lett volna azonnal megkeresni Dariust, és szétlőni a fejét. A gyilkos sötét lelkébe akart hatolni, hatalmas fájdalmat okozni, majd egy utolsó rántással kioltani a veszedelmes vérszomjat.

Most mégis úgy érezte, nem lenne képes minderre. Az energia keserű füstként szállt ki lényéből, akárcsak egy megfutamodni készülő Bérlő. Egy élettelen gyilkos, aki nemrég enyhített vágyán, és újabb áldozatot húzott ki a pokol végtelen listájáról.

A száguldó autó ablakát pásztázva csak még reménytelenebbnek érezte mindnyájuk helyzetét. Az ablakon legördülő esőcseppek, mintha a csapat szeméből csordultak volna ki, és áztatták volna a holttestet.

Szinte látta maga előtt, ahogy évek múlva Merry kifakult, repedezett csontjai állják az idő kerekét a porosodó koporsó mélyén. A hús már rég levált róluk, és egybeolvadt a földdel. Százlábúak és csótányok mászkálnak a fagyos bordák között, melyek mögött nemrég még egy szív próbált dobogni.

Kaillen dühöt, keserűséget és undort vélt felfedezni gondolataiban. Tisztában volt vele, hogy már nem tehet semmit, hiába erőlködik. Elmejátéka csak a gyöngeséget csalta ki lelke legmélyebb bugyraiból, amely ennek hatására fortyogva akart feltörni, akár a tűzforró láva a kráterből, hogy eltiporjon mindent.

Amikor a férfi először meglátta a gyilkosság helyszínét, az ütő is megállt benne. Járt már egyszer abban a szobában, amikor Jonnal feljöttek kicsit iszogatni. A sör- és pattogatott kukorica dombokba temetkezve adták át magukat a futball szellemének, melyet aznap élőben adtak a tévében. Akkoriban hangulatos fény derengett a lámpaizzókból, a lágy színű falak megteremtették azt a bizonyos hangulatot, amitől mind a két férfi kellően el tudta lazítani magát, hogy aztán nagyokat nevetve és kortyolva az itallal telt üvegekből, beleáshassák magukat az önfeledt szórakozásba.

Ám a mai látogatás folyamán pillanatok alatt kitörlődött emlékezetéből a helyiség igencsak kedves és szívmelengető kinézete. Jelenleg a falakról csöpögött a vér, amiből a padlóra is bőven jutott, bemocskolva a mintás szőnyeget és a parkettát. A szobába lépve azonnal a vörösre színeződött szilánkokra terelődött a nyomozó tekintete, melyek között akaratlanul is látta Meredith holttestének élettelen körvonalát, ahogy az alvadt folyadék körülfogja alakját, majd megfojtja.

Akkor és ott megfogadta magának, hogy soha többé, még csak be sem teszi a lábát abba a házrészbe.

Megálljt parancsolva gyengeségének igyekezett elterelni gondolatait a halott nőről. A visszapillantó tükörbe nézve pásztázta Jacelyn szemeit, aki úgy meredt ki a szélvédőn, mintha meg akarna fojtani egy medvét. Kaillen szívesen elméjébe zárta volna, mit érez most a főparancsnok, de miután jobban átgondolta, arra a következtetésre jutott, hogy inkább nem akarja megtudni. A nő gondolkodási módja felettébb bonyolult és megfejthetetlen volt, amivel a férfi sokszor próbált játszadozni, de Jace olyan falat épített maga köré, amit még a legerősebb buldózer sem tudott volna áttörni. Annyi viszont biztos volt, hogy ő hordozta magán legjobban Merry sorsát, emiatt pedig mindnyájuk közül őt érintették és sújtották le különösebben a történtek. Noha az egyesület hímnemű tagjai is túlzottan megviseltek voltak társuk elvesztése miatt, Jacelyn még a szokásosabbnál is ridegebb és zárkózottabb lett.