Szép napot, drágaságaink! Ma rajtam volt a sor, hogy megosszam veletek a véleményem szerint igencsak gyatrára sikeredett kilencedik fejezetet. Nagyon összecsapottnak és részlettelennek érzem, ennek ellenére sikerült ismét pár nappal a határidő utánra befejeznem, ahogy azt tőlem már megszokhattuk. Azért remélem, lesz olyan emberke, akinek elnyeri a tetszését (még ha egy Bérlő szállta meg, akkor is). :)
Rowan
,,A döntéseinket azoknak az érzéseknek kell vezérelniük, amelyek egyedüllétünk során formálódnak bennünk, önmagunkkal kapcsolatban."
(Tom Rob Smith)
Rowan gondolatait a tehetetlenség feneketlen gyomra tartotta fogva.
Csak állt ott, és bámulta az ormótlan ablakokat, ahogy fekete kereteikkel körbefonják az üveget. Ujjai görcsösen tapadtak rá a sötét, indákat formázó kapurácsra, miközben szaggatott levegővétele egyre hevesebbé változott. A tény, hogy az apja odabent várja őt, a pánik legmagasabb fokozatát váltotta ki belőle, ennek fényében pedig arra várt, hogy elméje meggondolja magát, és visszatérítse őt az ösvényen.
Szinte undorodó arccal nézett fel a nagy kúriára, amely csöppet sem tűnt ki Brooklyn szürke épületei közül. Ugyanolyan dísz volt a végtelen, fakó Karácsonyfán, mint bármelyik másik ingatlan, annyi különbséggel, hogy messziről bűzlött az átlátszó hazugságtól.
Rowan mély sóhajok közepette próbálta elengedni a vas rácsokat, de fehér ujjai nem engedtek. Rongyos kabátjára sárfoltok tapadtak, jelezve a lány számára, hogy egyhamar nem fogja elfelejteni az elmúlt napok történéseit. Úgy érezte, a lehető legjobb helyre lelt a C.A.M.A.-nál, most mégis elszakadni látszott minden. Újra síros kislánnyá változott, aki fegyencként tengette mindennapjait apja házában.
Érzelmei egymást váltogatták, ahogy leláncolt rabként kukucskált át a rácsok között. Szinte biztosra vette, hogy ha belép azon az ajtón, a pokol legmélyebb bugyrait szabadítja fel. Nem véletlenül utasította vissza Abraham ajánlatát, miszerint együtt jöjjenek el a férfihoz. Rowan tisztában volt vele, hogy a cégtulajdonos nincs túlzottan oda a hacker fiúért, így a lány nem szerette volna, ha barátja újra egy monoklival gazdagodna, ahogy pár évvel azelőtt.
A hölgyemény meglepetten tapasztalta, hogy jobb keze a hűvös kilincsre vándorolt, s ujjai körbefonták azt. Üveges szemekkel nézte a kifakultnak tűnő testrészeket, melyek fehéren derengtek a sötétségben, akárcsak a villa falai. Mintha nem is ő irányította volna őket, úgy mozdultak, és nyomták le a kart, amely nyikorogva tárta fel a fekete kaput.
Szívverése hevesebb lett, ahogy a bejárat kitárult előtte.
A bentről kiszűrődő sápatag fény szellemként játszadozott a járdán, s ahogy a lány a világba lépett, körvonala pontatlan pacaként festődött a gyalogútra. Az árnyék reszketve mozdult együtt Rowannel, ahogy a hölgy a nyugtató hatásra várva, ki és be szívta a levegőt. Lehelete rezonálva lengte körül, s mint egy parancsszóra, a nőszemély végre lenyomta a kilincset.
Rowan majdnem sírva fakadt, ahogy az ajtó utat engedve kinyílt. Eltorzult arccal, pánikolva próbált menekülni saját döntése elől, de agya ismét megtagadta az utasítást. Légzése továbbra is féktelen maradt, sőt, ha ez lehetséges, csak még gyorsabb tempóra váltott. Igaz volt, hogy csupán két napja hagyta el a kúriát, mégis nehezére esett újra átlépni a küszöböt. Mintha a jogos szabadulás után újra fogság várt volna rá.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Végítélet
Mistério / Suspense,, A test és a lélek állandó hatást gyakorol egymásra." Mondják a nagy bölcsek, akik évezredek óta tanulmányozzák a kettő közötti összefüggést. Ezt az állítást még a pusztító, kegyetlen Bérlők sem tagadhatják le, akik más gazdatesteket uralva végezn...
