12. Fejezet: Elutasítva

15 0 1
                                    

Abraham

,,A hibáknak megvan az a sajátosságuk, 

hogy időtlenek és mindig újratermelődnek.''

(Adolf Galland)


- Vedd már fel, Kaillen! - morogta maga elé bosszúsan Bram, miközben a sokadjára kicsengő telefonra nézett.

Amióta Jacelyn autója elhagyta a C.A.M.A. parkolóját, mellőzte a beszédet, így most furcsának hatott a szél zajával keveredő mondata. Szűkszavúságának főbb okai közé tartozott, hogy indulásuk előtt számos észérvvel állt elő, melyekben arra kérte a főparancsnokot, hogy halasszák el az FBI-hoz intézett látogatást. Ám szokásához híven, Jace hajthatatlan volt - valahányszor megpróbálta lebeszélni, a nyomozó csak még biztosabb lett a dolgában. Ebből kifolyólag a fiú kelletlenül eleget tett a főnök kérésének, és éppen azon fáradozott, hogy elérje a csapat többi tagját, hátha azok újabb bizonyítékokra leltek.

Ahogy ujjai görcsösen szorították a készüléket, az ezüst Mercedes Cabrio veszélyes gyorsasággal vett be egy kanyart. Abban a pillanatban csak egy dolgot várt jobban a jelentés végénél: az út befejeződését. Ugyanis Jacelyn kocsija fölöttébb érdekes utazási körülményeket biztosított.

A lehúzott tető miatt a szél szilaj erővel csapott az arcába, valamint előszeretettel söpörte a haját a szélrózsa minden irányába. Szemüvege a ködös levegő miatt rövid időn belül bepárosodott, így ötpercenként kellett megismételnie ugyanazt a törlőmozdulatot. Éppen ezzel bajlódott akkor is, amikor sokadjára nyomta meg a hívás gombot, mely ennek hatására ismét elindította idegesítő csengését. Már azt hitte, hagyja a fenébe az egészet, amikor váratlanul abbamaradt a csengés, és a monoton szélcsendet Kaillen hangja törte meg.

- Ha nem vagytok életveszélyben, vagy Jacelynnek hirtelen nem támadt kedve egy velem eltöltött randihoz, akkor nem érdekel, hogy miért hívogatsz fél órája - hadarta el a vonalon túli hang, kedélyesnek nem nevezhető hangvételben.

- Tudod, eddig a pillanatig alig vártam, hogy felvedd már azt a rohadt telefont. Most mégis visszasírom a félórányi csengést - válaszolt hasonló hangnemben Abraham.

- Komolyra fordítva a szót: mi a helyzet?

Bram ügyetlenül felrakta a szemüvegét, és megpróbált nem gondolni arra, hogy Jacelyn mennyivel mehet éppen. Az egyre erősebb szélfúvást figyelembe véve viszont nem jutott pozitív következtetésre, így inkább a kezében zötykölődő telefonra összpontosított. A vonal túlsó végéről visszafogott zúgás hallatszott, de a fiú ebből nem tudta megállapítani, hogy hol tartózkodhatnak társai.

- A térfigyelő kamerákat feltörve kaptunk pár érdekes felvételt - magyarázta a hacker. - Egy elmosódott alakot rögzítettünk hosszú kabátban, akiről azt gyanítjuk, hogy Bérlő, mivel egyik pillanatban sétáló polgárként jelent meg, de a következő felvételen már elmosódott foltként, ami mellesleg rejtélyesen közel állt Conrad Eisenberghez. Most pedig az FBI-hoz tartunk, hogy jelentést tegyünk egy állítólagosan megoldott ügyről.

Ahogy egy szuszra körülírta álláspontjukat, mondandója saját fülének is hamisan csengett. Abszurdnak találta az egész helyzetet, ahogy főnöke oldalán egy tekintélyes nyomozói szervezethez igyekeztek, egy satnya bizonyítékokkal rendelkező üggyel karöltve. Úgy érezte, nincs helye sem a nyomozásban, sem az ezüst járműben, bár ezt nem szándékozta megosztani Jacelynnel.

Dostali jste se na konec publikovaných kapitol.

⏰ Poslední aktualizace: Jul 18, 2016 ⏰

Přidej si tento příběh do své knihovny, abys byl/a informován/a o nových kapitolách!

VégítéletKde žijí příběhy. Začni objevovat