Jacelyn
,, A jövő valahogy mindig váratlanul válik jelenné.''
Az irodai asztal fölött álló Jacelyn egyre inkább úgy érezte, hogy az élet szórakozik vele. Valahányszor elszánta magát arra, hogy befejezi a munkát, és a napszakhoz illően végre hazamegy, gondolatai mindig ugyanoda tévedtek vissza: az asztalon heverő papírkupacra.
Tehetetlenül ücsörgött a helyiségben, alkalomadtán bele-belenézett a gyűjtemény egy-két kiegészítőjébe, de ezt leszámítva nem tett jelentősebb felfedezést. Kilátástalan álláspontján az sem segített, hogy idegeskedő pillantásokat vetett az ablak felé, mely a kinti sötétedő világot tükrözte. Tudta, hogy ennek rövid időn belül véget kell vetni: vagy azonnal hazamegy, vagy maga alá temeti a fáradtság és a lehetséges indokok halmaza.
De még Brooklyn éjszakai látképe sem riaszthatta el céljától. Ugyanis elszántan ragaszkodott az ügy mihamarabbi megoldásához. Le akarta tisztázni a dolgokat, valamint be akarta bizonyítani, hogy igenis a Bérlők állnak emögött az ügy mögött is. Az addigi információk kedvezőek voltak, elsősorban Jacelyn álláspontját figyelembe véve. Csupán egyetlen tényező hiányzott: a döntő bizonyíték, mely minden bizonytalan infót elsöpörne, s amíg ez sántított, Jace-nek egyetlen támaszpontja maradt: az ingadozó találgatás. Mindemellett pedig kavargó érzelmeivel is meg kellett küzdenie.
Amíg be nem tette a lábát Meredith szobájába, erősnek hitte magát. Vagy legalábbis kitartónak. Ám amikor részletesen megismerte munkatársa elhalálozásának körülményeit, addigi elszántsága darabokra hullott. Nem tudott másra gondolni, csak a halálra, és az ezzel együttjáró mértéktelen vérre. Soha nem voltak problémái a nyomozással, de akkor és ott új értelmet nyert számára a vér fogalma.
Undorító, fojtogató ragacsként gondolt rá, mely az élet lassú elpárolgását szimbolizálja. És ahogy ezen jellemzés megfogant elméjében, arra is ráébredt, hogy talán soha többé nem tud úgy feltérképezni egy helyszínt, ahogyan azelőtt tette. Valamint azt sem tartotta lehetetlennek, hogy az elmúlt napok rémképei örökre kísérteni fogják, és minden értelmes gondolatát elpusztítják.
Huzamosabb idő elteltével Jacelynt ismét elöntötte a páni félelem. Belsejét mardosó, kellemetlen érzés kerítette hatalmába, melyről pontosan tudta, honnan olyan ismerős. Legutóbb akkor élte át ugyanezt, amikor Darius embertelen módon végzett az apjával.
Kristálytisztán emlékezett arra a reggelre, amikor vérbe fagyva talált rá a hozzá legközelebb álló személyre. Akkor és ott, azon az átkozott tetőn úgy érezte, lelkének egy része elpusztult, s azóta sem tért vissza testébe. Elhasznált, megkínzott bábként élte át azokat a szörnyű napokat, s az éjszaka érkezésével ismét ezen érzetek uralkodtak el rajta. De mindebben az volt a legrosszabb, hogy Jacelyn pontosan tudta, mi idézi elő ezt az ősi félelmet. Gyűlölte bevallani magának, de az igazság karmos keze tudatlanul is ott kaparászott elméjében.
Mindvégig tudta, hogy egyszer eljön ez a nap. A nap, melynek keserű órájában a hidegvérű gyilkos újra lecsap szeretteire, sorban mészárolva le a családját, a barátait, és így tovább. Addig haladva a véres listán, míg az összetört Jace-hez jut, kinek legyőzése már gyerekjáték lesz. Bár konkrét bizonyítéka nem volt rá, a főparancsnok mégis biztos volt benne, hogy ellensége pontosan ezt tervezte el. Hiszen a körülötte élők halálával tudott a legjobban ártani neki, és ezzel mind Darius, mind ő tisztában voltak.
ESTÁS LEYENDO
Végítélet
Misterio / Suspenso,, A test és a lélek állandó hatást gyakorol egymásra." Mondják a nagy bölcsek, akik évezredek óta tanulmányozzák a kettő közötti összefüggést. Ezt az állítást még a pusztító, kegyetlen Bérlők sem tagadhatják le, akik más gazdatesteket uralva végezn...
